progressziv

Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye.

***

Schiffer András az utóbbi évben, és sajnos még az utóbbi hónapban is egy őrült politikát folytatott, legalábbis, ami az LMP összefogását illeti más pártokkal. Schiffer korábban is, mostanában is kinyilvánította, hogy az ördöggel is összefog a Fidesz ellen, csak az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval nem. Ez nem csupán szóvirág: úgy tűnik, hogy Schiffer és Karácsony inkább fogna össze a Jobbikkal.

Tegnap, december 23.-án nem csak Orbán Viktor, de Schiffer András eme politikája is látványosan megbukott. Orbán Viktor bukása annyira triviális, és annyit írtam róla, annyit írnak róla mások, hogy nem szükséges ismételgetnem. Sokkal érdekesebb Schiffer András utálkozós politikájának bukása. Ez utóbbi nem jelenti Schiffer András bukását, amennyiben belátja tévedését, és korrigál.

Közbevetőleg: Schiffer és Karácsony utálkozós politikája már a második kerületi időközi választásokon is megbukott egyszer: a szavazók véleményt mondtak róla. És véleményt mondtak Karácsony hazugságáról is. De ezt már korábban kifejtettem, nem ismétlem magam.

December 23.-a az LMP akciójával kezdődött, és azzal is végződött. Ezt el kell ismerni, Gyurcsány maga is elismerte, hogy az érdem az LMP-é. Övék volt a tüntetés, ők találták ki a blokádot, ők vállalták fel először.

Az Index és a Hírszerző Gyurcsányfóbiás rögeszméje szerint Gyurcsány elcsalta a showt. Ezzel Vona Gábor és Gaudi Nagy Tamás szellemi közösségéhez kapcsolódott az Index. Sajnálatos, amikor egy politikus utálata ennyire elhomályosítja egy újságíró gondolkodását.

Én többször megkritizáltam Gyurcsány Ferencet, amikor totojázott, amikor késlekedett. Tegnap egyenes adásban néztem a közvetítést, és pont ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit lép Gyurcsány. Bátor lesz-e? Egyébként a kiskutyus médiára jellemző, hogy első reakciójuk legtöbbször az, hogy mit mond erre Gyurcsány. Amint megjelent, azonnal vele foglalkoztak, őt szólaltatták meg. Ez az első reflex: mit mond Gyurcsány?

Gyurcsány azt nyilatkozta, hogy Orbán rendszere diktatúra. Ez eddig rendben van, de mit tegyen? Természetesen, ha leült volna a láncos LMP-sek közé, az ízléstelen tolakodás lett volna. Látható volt, hogy a Demokratikus Koalíció várakozik, tanakodik, telefonálgatnak. Természetesen: Ez egy nehéz döntés volt, meg kellett fontolni. De ezek után azt tették, ami helyes volt: csatlakoztak. Nem nagy dérrel-durral, csendben, bátran, gyakorlatilag szó nélkül vitették be magukat. Ez lenne a show ellopása? Nagyon nem.

Persze, a külföldi hírek nagyrészt Gyurcsánnyal foglalkoztak. A média már csak ilyen. És ezért is volt fontos Gyurcsány csatlakozása, mert a külföldi olvasó ingerküszöbét ez üti meg: Magyarország ex-miniszterelnökét vitték be.

De Gyurcsány nem lopta el a showt az esti rendezvényen, az LMP learathatta az akciójáért a jól megérdemelt gyümölcsöt: kapott egy tüntetést, amelyen a Szolidaritás felszólalt, melyet az MSZP, a DK, a 4k, a Szolidaritás és a Milla támogatott. Ők ellopták a showt? A Szolidaritás ellopta a showt? Ugye, hogy nem? Akkor Gyurcsány hogy lopta volna el? Ha kint volt is, akkor valahol hátul a tömegben. Nem lépett fel, nem lopta el a showt. Én nem láttam.

Foglalkozzunk ezután Schifferrel! Schiffer viszont nem vállalta, hogy bevigyék a börtönbe. Először is, Gaudi Nagy Tamással (a kénes szájszagú ördöggel) trécselt kedélyesen,aki pár perccel előtte kéjesen örvendett, hogy beviszik Gyurcsányt.

Később Schiffer ugyan megjelent a Gyorskocsi utcában, de nem bevitték, hanem megjelent az utcában. Ha valaki rácsatlakozó parazitaként viselkedett, az inkább Schiffer. Mondhatnám, ellopta a showt, ha nem az LMP szervezte volna a tüntetést. Elég különös dolog.

De azért a tényt jegyezzük meg: a Gyorskocsi utcában a demokratikus ellenzék képviselői voltak: LMP-sek, MSZP-sek, Demokratikus Koalíciósok. Az, hogy ők voltak, és csak ők, az jelzi azt, hogy kire lehet számítani, és kire nem. A Gyorskocsi utcai koalíció nem csak egy szójáték.

Először is, az embereket nem forraszt össze jobban dolog, mint a közös élmény, és különösen a letartóztatásban töltött közös élmény. Ellenállókat mi sem forraszt össze jobban, mint a közös ellenállás. Azok, akiket bevittek, legalább egy órát álltak a Gyorskocsi utca folyosóján. Minden bizonnyal beszéltek ott egymással. És ha nem is tekinthetjük ezt a demokratikus ellenzék Nemzeti Kerekasztalának, emberi kapcsolatok bizonyára szövődtek ott. Olyan kapcsolatok, amelyek egy majdani Nemzeti Kerekasztal alapjai lehetnek. Ezt a Kerekasztalt egyébként a Szolidaritás bejelentette az esti tüntetésen. Reméljük, meg fog valósulni, és nem csak üres jelszó lesz.

Nem véletlen, hogy ki volt bent, és ki volt kint. A Fidesz és a KDNP persze, hogy nem csatlakozott, de az sokat mutat, hogy a Jobbik hova állt. Az ilyen éles helyzetek mutatják meg, kire lehet számítani, és kire nem. Az MSZP és a DK olyan demokratikus párt, amely tudja, hogy adott esetben hova kell állni. A Jobbik nem.

Az sem véletlen, hogy a három párt közül két pártelnök volt bent a Gyorskocsi utcában: Gyurcsány és Mesterházy. És egy nem volt bent: Schiffer András. Schiffer kimaradt. Ő éles helyzetben nem vállalta, amit vállalnia kellett volna. Pedig éles helyzetben ismerszik meg igazán az ember. De Schiffer nem egy bátor, határozott ember. Bár makacsnak makacs.

Az egészet megpróbálhatják könyvelni úgy is, hogy az LMP elkezdett valamit, és az MSZP és DK hívatlanul rácsatlakozott. Azaz még mindig a show ellopásáról lenne szó. Be lehetne állítani a helyzetet úgy, hogy az LMP egyáltalán nem akarta ezt az együttműködést, csak az MSZP és a DK erőltette rá, és az adott helyzetben az LMP nem tudott mit tenni.

De akkor azt kell meggondolni, hogy a Szolidaritás, a Milla, és a 4k is csatlakozott a tüntetéshez. Az esti tüntetés előtt mindegyik jelentős civil szervezet arra szólította fel híveit, hogy menjenek ki. És a Szolidaritástól még fel is szólaltak. Továbbá mindegyik civil szervezet, sőt, még néhány LMP-s (ha jól emlékszem) is a teljes demokratikus ellenzék összefogását sürgette. Kivétel persze Schiffert magát. De ha makacskodik, akkor itt egyedül marad.

Schiffer makacssága azért is érthetetlen, mert a Fidesz választási törvénye, amely a tegnapi akció legfontosabb motivációja volt LMP oldalról, a legkisebb pártokat sújtja a legjobban, és az LMP még a veszélyeztetettek között van. Nem biztos, hogy egyedül be tud jutni a Parlamentbe 2014-ben. Persze addig még sok minden történhet a népszerűségi adatok területén, de a jelenlegi állásban nekik van félnivalójuk, nem az MSZP-nek. Persze a DK-nak is van, de ők ezt értve is viselkednek.

Schiffernek be kéne végre látnia, hogy egy párt nem attól lesz önálló, és karakteres, hogy kivel nem áll össze. Ha egy párt az egyediségét csak azzal tudja megmutatni, hogy kinyilvánítja, hogy mindenkit utál, az szánalmasan szegényes. Egy ténylegesen önálló párt attól önálló, hogy a politikája összetéveszthetetlen. Az LMP esetében ez lehetne például az, ha tisztán zöld párt volna, mint a németek zöld pártja.

A balliberális politika rákfenéje, hogy időnként jönnek a jobberes hülyék a maguk szánalmasan primitív beszólásaikkal, hogy "az LMP SZDSZ 2.0", "a SZEMA új SZDSZ", "a DK csak MSZP". Ennek bedőlni roppant butaság, a jobberek hülyeségéhez való leereszkedés. A DK-nak is azzal kell megmutatni, hogy nem az MSZP, hogy más politikát folytat. Gyurcsány ezt érti is: ki merte fejezni, hogy az MSZP-t potenciális koalíciós partnernek tekinti.

Ha minden jól megy, akkor a DK-nak sikerül megmutatnia, hogy a közép felé nyitottabb politikát visznek, és ez azzal lesz hiteles, hogy valóban elvszerűen politizálnak, ilyen elvek mentén. Az MSZP attól fog különbözni, hogy jobban baloldali politikát folytatnak majd. Ez akkor lesz hiteles, ha pár politikai kérdésben tényleg baloldalibbak lesznek a DK-nál.

Megjegyzem, a 4k is akkor hiteles, és akkor lesz egyéni párt, ha meg tudja különböztetni magát. Egyelőre a stílusuk nagyon más, és a programjuk is annyira balos, hogy ez is rendben van.

Egyik pártnak sem azzal kellene most foglalkoznia, hogy kivel nem fog össze. A helyzet ugyanis az, hogy minden demokratikus ellenzéknek össze kell fognia. Majd, ha az LMP vagy a DK vagy az MSZP egyedül is választást tud nyerni, akkor lehet olyan kérdés, hogy kivel nem kötnek koalíciót. De ez még messze van.

Mellesleg, szerintem az a jó demokrácia, amikor a parlamentben legalább 5 párt van, senkinek nincs kétharmada. Nem ördögtől való, mi több, par excellence a demokrácia megnyilvánulása az, ha koalíciós kormány van. Fejlett, nyugati demokráciákban rendszerint így van (az USA rendszere kivétel, és nem is jó szerintem).

A demokrácia legjobb formája az, ha senkinek nincs kétharmada, de még többsége sem. Ha a kormánynak minden kérdésben meg kell állapodnia legalább két párttal. Abban a bizonyos "elmúlt nyolc évben" sokan átkozták a koalíciós egyezkedéseket, de ebben a bizonyos elmúlt másfél évben láthatjuk, mi van akkor, amikor nem kell tárgyalni, nem kell egyezkedni, hanem erőből le lehet nyomni a dolgokat a Parlamentben. Jobb az, ha még a sima többség sem nyomhat le semmit.

A Viktatúra bukása után jó volna látni, az MSZP, a DK, az LMP és mondjuk a 4k, vagy a Szolidaritás bent ülne a Parlamentben. A Fidesz kiesne, és helyette inkább egy normális jobboldali párt jutna be. A Jobbik meg hát úgy tűnik, sajnos bejut, de ha tíz százalék körül szerepel, az nem katasztrófa. Hadd lássák az emberek, hogy szerepel le a hülyeség! Ez volna kérem, a szép demokrácia!

Ha sok párt van, akkor sokkal több embernek van kire szavaznia. Kevesebben érzik úgy, hogy egyetlen párt sem elég jó neki. Nagyobb a részvétel, kevesebb a bizonytalan, jobban érdekli az embereket a politika, és többen vesznek részt benne.

És akinek a sok párt közül sem jó egyik sem, annak is lehet azt mondani, hogy minden döntés pár párt kompromisszumán alapul, tehát kevesebbszer fordul elő, hogy totál rossz. Egy embernek lehet, hogy sem az MSZP, sem az LMP, sem a DK nem pont jó, de egy MSZP-DK-LMP koalíció talán elég kiegyensúlyozott neki.

Én nem szeretem Schiffer Andrást, mint embert. Barátságtalannak tűnik, makacsnak, karót nyeltnek, érdekembernek. Ahogy az esti tüntetésen beszélt, az arra utalt, hogy gyakorlatilag nem érdeklik az emberek. Látszott rajta, hogy amikor a tömeg kiabálásától nem tudta elkezdeni a mondatát, az mindig zavarta. Schiffer András zavaró számomra, mint személy. Ugyanakkor a demokrácia és tolerancia értelmében azt mondom, ő is képvisel valakiket, helye van a magyar politikában. Ha ő elfogadja, hogy össze kell fognunk, akkor helye van.

Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye.

Ha összefognánk, és végre az emberek is felébrednének, akkor ki lehetne vinni esetleg százezer, több százezer, vagy millió embert az utcára. Orbán Viktort, és ami még fontosabb, a Fidesz képviselőit a pár tízezer ember nem érdekelte. Azért én megpróbálnám a pár százezres tömeg nyomását.

Mire számítok az elkövetkező hónapokban? Mesterházynak szerintem félig van igaza. Csak félig, mert az MSZP rövid távon biztosan nem lesz erősebb, mint volt. Gyurcsány táborának kiválása visz el szavazókat. Remélem, legfeljebb olyan 8 százalékra esnek le az összes szavazó körében. Abban igaza van, hogy hosszú távon az MSZP erősödhet is, ha nem terhelik a belső viták. Én remélem, hogy 10 vagy akár 15 százalékra is felmehetnek. A Demokratikus Koalíció remélem, hogy már az első közvélemény-kutatásoknál kap pár százalékot, elvégre az ismertségük már most megvan, a hírekben szerepelnek. Hamarosan az öt százalékot is elérhetik. A felett már építkezni kell, és jól politizálni. Én remélem, hogy ők is elérik a 10 százalékot. Ha ez meglesz, elmondhatjuk, hogy érdemes volt külön válni, mert a két párt összeadva többet kap, mint a veszekedős MSZP előtte (12 százalék).

***

Több, mint egy éve javasoltam blogomon először, hogy Gyurcsány alakítson új pártot. Több hónap telt el akkor már a választások óta, az MSZP különösebben nem mozdult. Már akkor úgy véltem, hogy nem lehet az MSZP-t megreformálni. Legalábbis Gyurcsánynak semmiképpen nem. Azt sem értettem, hogy ha az MSZP így bánik vele, miért nem veszi saját kezébe politikai céljainak megvalósítását. Mert az, hogy az MSZP nagyon kitolt Gyurcsánnyal látszott az őszödi beszéd kiszivárogtatásánál, az MSZP állandó kihátrálásánál Gyurcsány miniszterelnöksége alatt, végül a lemondásban. Mert ugye az is láthatóan kényszerített volt. És itt mindegy, hogy kinek volt igaza, kinek van igaza. Ha ennyire nem értenek egyet, akkor válni kell!

Gyurcsány egy évet vesztegetett azzal, hogy még megpróbálta megváltoztatni az MSZP-t. Igazából az is érthető, hogy az MSZP nem vállalhatta be Gyurcsány provokatív lépéseit, és az is, hogy Gyurcsány viszont provokált. Nyilvánvalóan nem volt türelme. Érthető, az nem érthető, hogy ha nem volt türelme, miért nem távozott hamarabb? Ilyen provokációkkal csak ez lehetett a vége.

Ebben az egy évben Gyurcsány pártja már jóval előrébb lehetne. Már tudnánk, hogy az MSZP mennyit ér Gyurcsány nélkül, tudnánk, mennyit ér Gyurcsány MSZP nélkül. A két párt elkülönült volna, már látnánk a különbségeket, programokat, támogatottságokat. Mindkét párt népszerűsége növekedhetett volna a kezdeti támogatottságból, mert nem veszekedésekkel töltötték volna az időt.

Mindezt nem tudjuk. Amit viszont láttunk, az Gyurcsány árnyékos oldala. Láttuk a gyáva Gyurcsányt is. Meg kell mondjam, hogy időközben már jóval kevesebb kedvem van a Demokratikus Koalícióra szavazni. Eleve nem az én pártom, mert liberális vagyok, de ami közben Gyurcsányról megmutatkozott, az még rontott ezen is. És itt nem a Sukoró ügyre gondolok. Sukoró ügyben az volna a kínos, ha Gyurcsány utasítást adott volna a telekcserére, ilyet tudtommal még nem igazoltak.

Mindenesetre 2014-ben még mindig nyitott, hogy az MSZP-re, LMP-re, vagy a DK-ra szavazzak. A Jobbik és a Fidesz ki van zárva, a maradék három közül, vagy esetleg további pártok közül kell majd a legkisebb rosszat választanom. Ha egy mód van rá, szavazni fogok, mert a legkisebb rossz mindig a racionális döntés.

Gyurcsány végre felfogta, végre lépett, végre megtette a helyes lépést. A gyávaságával még nem rontotta tejesen el a dolgot, nem csinált teljesen bohócot magából. A lépése most végre határozott volt, van még némi arca, volt még némi elegancia abban, ahogy lelépett. A tájékozatlan átlagszavazónak ez még lehet, hogy időben volt, el fogja fogadni. Örüljünk ennek, ennyit a múltról, zárjuk le!

Mire számítok az elkövetkező hónapokban? Mesterházynak szerintem félig van igaza. Csak félig, mert az MSZP rövid távon biztosan nem lesz erősebb, mint volt. Gyurcsány táborának kiválása visz el szavazókat. Remélem, legfeljebb olyan 8 százalékra esnek le az összes szavazó körében. Mesterházy mostanában tett néhány jó politikai lépést, nyilatkozatot, riportot, végül is  nyert egy megmérettetésen Gyurcsány ellen a kiválás előtti napokban. Nem tehetségtelen Mesterházy sem, tanul a gyerek. Abban igaza van, hogy hosszú távon az MSZP erősödhet is, ha nem terhelik a belső viták. Remélhetően még élesebben odamond majd a Fidesznek, kimennek Budapestre is tüntetni, és elvszerűen kiállnak majd minden fideszes sunyiság ellen, nem csak a gazdaság, a demokrácia területén, de "apróbb" kérdésekben is, például a vallásszabadság. Így remélem, hogy 10 vagy akár 15 százalékra is felmehetnek.

Hamar megjelent két politolológiai intézetvéleménye a jövővel kapcsolatban. Mindketten borúsan látják a helyzetet a Demokratikus Koalíció és az MSZP szempontjából. Lényegében azt mondják, hogy a két párt fel fogja osztani az MSZP jelenlegi szavazóit. Van egy jogos észrevételük, hogy Gyurcsány Ferenc népszerűsége nagyon alacsony. Ez igaz, de ezt részben azt jelenti, hogy az MSZP-nek akkor sok szavazója maradhat. Részben köszönhető ez annak, hogy Gyurcsány az MSZP-ben visszaszorult, és csak botrányokban volt szerepe. Most pont ennek van vége. Végül, Gyurcsánynak a maga pártjához elég az emberek töredékének támogatása. Sajnos a népszerűséget pontokban, és nem százalékban mérik, de ha az a kevés pont jelent mondjuk 15 százalékot, akkor a Demokratikus Koalíció jól van, mert ez a 15 százalék Gyurcsány népszerűségének minimuma, amit egy pártban megkötött kézzel ért el.

Amit a politológusok nem vesznek figyelembe az, hogy most a helyzet alapvetően változott, felszabadultak bizonyos megkötések. Amikor abból indulnak ki, hogy az MSZP és a DK csak felosztja az MSZP szavazóit, akkor az egy szűk látókörű hipotézis. Ha azt hiszik, hogy erre csak Gyurcsány jelenlegi népszerűsége rakódik rá, akkor nem értik a politikai mozgásokat. A politológusok nem veszik figyelembe azt a terhet, amit Gyurcsány és az MSZP eddigi belső konfliktusa okozott, és amely alól most mindkét fél felszabadult. Ha a politológusok csak ennyihez értenek, akkor igazán kár őket politológusnak nevezni. Két számot megnézni, és ebből jósolni igazán nem kunszt, ehhez nem kell politológusnak lenni. Szánalmas, amit ezek a politológusok csinálnak, és általában, amit a magyar politológusok csinálnak. Az a helyzet, hogy ma Magyarországon a politika jövőjéről politikusok, történészek, más értelmiségiek és blogolók érdekesebb, értelmesebb, merészebb, és sokszor még így is reálisabb képet festenek, mint a politológusok, akik általában mást se tudnak, mint hogy visszaböfögik a jelen helyzetet, megismétlik a híreket. Papagájok ezek, nem politológusok.

Én azt remélem, hogy a Demokratikus Koalíció már az első közvélemény-kutatásoknál kap pár százalékot, elvégre az ismertségük már most megvan, a hírekben szerepelnek. Nyilván nincs nagy hálózatuk, de Gyurcsány médiaszereplései elég feltűnőek. Hamarosan az öt százalékot is elérhetik. A fent említett papagájokkal szemben én azt is remélem, hogy itt a pártolók halmazának felosztásán túl új pártolói körök kiépítése is folyni fog, és sikeres lesz. Sikeres lesz az építkezés, a politizálás. Remélem tehát, hogy a DK is eléri a 10 százalékot. Ha ez meglesz, elmondhatjuk, hogy érdemes volt külön válni, mert a két párt összeadva többet kap, mint a veszekedős MSZP előtte (12 százalék). Ez szerintem mindenképpen meglesz, mármint a 12, és elmondhatjuk, hogy ez egy fontos lépés volt Orbán Viktor leváltásában. Mert ne feledjük, ha egy olyan 20-25 százalék jönne össze a két pártnak, és hozzájön egy LMP-s 5 százalék (összes szavazó) az már a jelenlegi állás szerint versenyre kelhet a Fidesszel, és ezt még lehet növelni az elkövetkező években. A bizonytalan szavazók tábora nagy, és protest-szavazatokra is lehet számtani.

Már lassan egy éve megírtam, hogy Gyurcsánynak új pártot kellene alapítania. Lassan eszkalálódik a történelmi helyzet, és a javaslatom, jóslatom valóra kezd válni. De még mindig zavarosan alakulnak a dolgok.

Mint ismeretes, a Gyurcsány Ferenc vezette demokratikus koalíció azt ajánlotta fel, hogy az MSZP minden listás képviselője mondjon le mandátumáról, és azt vizsgálják felül, osszák újra. Egyfajta képviselő-újító javaslatról volt szó. Meglehetősen radikális, szokatlan ajánlat. Vitatható. A javaslat indoklása egyfajta "Lehet Más a Politika": Gyurcsány szeretné megújítani az MSZP-t, és nem csak elvekben, hanem azt gondolja, a személyeket is meg kell újítani. Szerintem erről már rég le kellett volna mondani. Semmi értelme, mert semmi esélye.

Ami viszont nem vitatható, hogy Gyurcsány Ference hiteltelenül járt el ezzel kapcsolatban, hiszen először is nem ment el a frakció-gyűlésre, ahol ezt tárgyalták, és támogatói, a Demokratikus Koalícióbeli társai sem mentek el. Az indoklás:

"Nem ment el a mai rendkívüli frakcióülésre Gyurcsány Ferenc, mert a frakciónak nem, a pártnak van köze a mandátum-visszaadó javaslatukhoz. Ezért volt szerinte felesleges végighallgatni, hogy miért nem lehetséges a javaslatuk megvalósítása."

Én értem, hogy Gyurcsány felmérte, és ezt gondolta a legjobb taktikai lépésnek. Csakhogy ez a magyarázkodás akkor is szánalmas. Lehet, hogy Gyurcsány nem a frakcióülésen akarta ezt megbeszélni. Rendben. De hogy a frakciónak semmi köze a mandátumokhoz, az elég hülye magyarázkodás.

Ez így nem egy új, bátor, határozott, őszinte politika bemutatása, hanem a régi, ügyeskedő, számítgató, taktikázó, elvtelen politizálás folytatása. Mert ha az embernek van egy ügye, vannak elvei, és ez érinti a frakciót, akkor elmegy, érvel, megküzd az igazáért.

Az a Gyurcsány, aki bátran szembe száll az őt ért vádaskodásokkal, aki bátran akar fellépni a bírósági tárgyaláson, amelyen esetleg már semmi esélye, mert már kiosztották az ítéletet, az a Gyurcsány nem megy el egy frakcióülésre?! Micsoda disszonancia ez?

A másik, és ezt Rónai Egon is megkérdezte Burányi Sándortól, hogy miért nem mond le Gyurcsány, és a Demokratikus Koalíció politikusai a mandátumukról? Miért nem járnak jó példával elől? Gyurcsányék javaslatukkal természetesen feltételesen lemondtak a mandátumukról. De csak feltételesen. Hogy ez miért nem elég hiteles?

Azért, mert ha valami helyes, akkor azt kell tennie mindenkinek, aki azt gondolja, hogy helyes. Akkor nem lehet hiteles másokra várni, és ettől tenni függővé a dolgot. Ha Gyurcsány szerint az a helyes, hogy lemondjanak a mandátumról, akkor tegye meg! Akkor őneki magának le kell mondania, merthogy ez a helyes. Függetlenül attól, hogy más mit tesz.

Akinek elvei vannak, az nem másra vár. Aki vezető, az nem másra vár. Aki új politikát akar bemutatni, meg akar újítani, az nem másra vár, mert a másra várás a régi, elvtelen politika mintája volt.

És akkor még tegyük hozzá, hogy Gyurcsány Ferenc szerint “felemelő, történelmi pillanat lehetne, ha a többi szocialista képviselő csatlakozna hozzájuk".  Nos, lehet-e itt felemelő politikai pillanatról beszélni? A felemelő, történelmi pillanat például Dugovics Titusz tette (tudomásom van róla, hogy lehet, hogy csak legenda, de legendaként is jó példa). Ha Dugovics Titusz arra várt volna, hogy mikor ugrik vele más is, ha azt ajánlotta volna, hogy "Ugorjunk!" ahelyett, hogy ugrott volna, akkor aligha lenne a legendája felemelő, történelmi példa. Akkor aligha lenne hős.

Ehhez még tegyük hozzá, hogy Gyurcsánynak még csak nem is halálugrást kell végre hajtania, neki sokkal könnyebb lenne bátornak lenni. Így a kritikám sem szemétség abból a szempontból, hogy nem a halálba küldöm kibicként Gyurcsányt.

Gyurcsány Ferenc részben bátor, elismerem. Sokszor tudja, mi a helyes, és bátran belevág, van bátorsága végig vinni. Sokszor viszont nincs bátorsága. Például már egy éve lehetett volna szakítani az MSZP-vel, mert egy éve is látszódott, hogy nincs megegyezésnek esélye. Gyurcsány gyáva ugrani, nem mer új pártot alakítani. Annyi bátorsága van, hogy provokál, és ha a helyzet belekényszeríti, majd esetleg alapít pártot. Gyáva kilépni, inkább kirúgatja magát.

Képzeljétek el, ha Gyurcsány már egy éve pártot alakított volna, akkor tudnánk a támogatottságát a közvélemény-kutatóknál, lenne programja, arculata. Lenne pár vezető politikus, megszólalhattak volna már pár ügyben. Már az LMP szintjén lehetne. Kielemezték volna, kivel köthet majd koalíciót, mi lehet a szerepe a következő választásokon. Növekedhetne, vagy stagnálhatna. Nem lenne jobb, mint az elvesztegetett egy év?!

Az óra a Fidesznek ketyeg. Feltételezem, Gyurcsány tudja, hogy egy új párt teljes felépítéséhez sok év kell. 2014-ig még ki kell építenie egy pártot, tehát már rég szakítani kellett volna, hogy erre legyen idő.

Gyurcsány a hibás, mert már rég ki kellett volna lépni, és előrébb járnánk az új, demokratikus ellenzék építésében. És Mesterházy, illetve az MSZP másik része is hibás, mert már rég ki kellett volna "rúgni" Gyurcsányt. Ami alatt azt értem, hogy értésére adni, hogy távozzon. Talán hivatalos procedúra nélkül is megtette volna, ha komolyan értésére adják.