progressziv

Ezúttal megvédem Gyurcsányt. Mert felületes "kritikusaimmal" ellentétben én nem ab ovo és nem zsigerből, és nem utálom Gyurcsányt, de nem is imádom. Ha jogos kritizálom, ha jogtalanul kritizálják, megvédem.

A napokban pedig Gyurcsányt olyanért kritizálták meg, ami nagyrészt jogtalan. Leginkább a zIndex.hu és csatlós bloggerfalkája irányából. A hangot Szily "nomen est omen" László adta meg, és a csahos horda ment utána. Szily "cikke" a zIndex klasszikus, jól bevált, semmiről nem szóló, nem informatív, "nem is tudom pontosan miért utálom, de utálom", zsigeri, utálkozós, cinikus, nihilista odapottyantásai közül való. Nettó cikizése olyan embereknek, akik ott és akkor ezt különösebben nem érdemelték ki.

Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye.

***

Schiffer András az utóbbi évben, és sajnos még az utóbbi hónapban is egy őrült politikát folytatott, legalábbis, ami az LMP összefogását illeti más pártokkal. Schiffer korábban is, mostanában is kinyilvánította, hogy az ördöggel is összefog a Fidesz ellen, csak az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval nem. Ez nem csupán szóvirág: úgy tűnik, hogy Schiffer és Karácsony inkább fogna össze a Jobbikkal.

Tegnap, december 23.-án nem csak Orbán Viktor, de Schiffer András eme politikája is látványosan megbukott. Orbán Viktor bukása annyira triviális, és annyit írtam róla, annyit írnak róla mások, hogy nem szükséges ismételgetnem. Sokkal érdekesebb Schiffer András utálkozós politikájának bukása. Ez utóbbi nem jelenti Schiffer András bukását, amennyiben belátja tévedését, és korrigál.

Közbevetőleg: Schiffer és Karácsony utálkozós politikája már a második kerületi időközi választásokon is megbukott egyszer: a szavazók véleményt mondtak róla. És véleményt mondtak Karácsony hazugságáról is. De ezt már korábban kifejtettem, nem ismétlem magam.

December 23.-a az LMP akciójával kezdődött, és azzal is végződött. Ezt el kell ismerni, Gyurcsány maga is elismerte, hogy az érdem az LMP-é. Övék volt a tüntetés, ők találták ki a blokádot, ők vállalták fel először.

Az Index és a Hírszerző Gyurcsányfóbiás rögeszméje szerint Gyurcsány elcsalta a showt. Ezzel Vona Gábor és Gaudi Nagy Tamás szellemi közösségéhez kapcsolódott az Index. Sajnálatos, amikor egy politikus utálata ennyire elhomályosítja egy újságíró gondolkodását.

Én többször megkritizáltam Gyurcsány Ferencet, amikor totojázott, amikor késlekedett. Tegnap egyenes adásban néztem a közvetítést, és pont ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit lép Gyurcsány. Bátor lesz-e? Egyébként a kiskutyus médiára jellemző, hogy első reakciójuk legtöbbször az, hogy mit mond erre Gyurcsány. Amint megjelent, azonnal vele foglalkoztak, őt szólaltatták meg. Ez az első reflex: mit mond Gyurcsány?

Gyurcsány azt nyilatkozta, hogy Orbán rendszere diktatúra. Ez eddig rendben van, de mit tegyen? Természetesen, ha leült volna a láncos LMP-sek közé, az ízléstelen tolakodás lett volna. Látható volt, hogy a Demokratikus Koalíció várakozik, tanakodik, telefonálgatnak. Természetesen: Ez egy nehéz döntés volt, meg kellett fontolni. De ezek után azt tették, ami helyes volt: csatlakoztak. Nem nagy dérrel-durral, csendben, bátran, gyakorlatilag szó nélkül vitették be magukat. Ez lenne a show ellopása? Nagyon nem.

Persze, a külföldi hírek nagyrészt Gyurcsánnyal foglalkoztak. A média már csak ilyen. És ezért is volt fontos Gyurcsány csatlakozása, mert a külföldi olvasó ingerküszöbét ez üti meg: Magyarország ex-miniszterelnökét vitték be.

De Gyurcsány nem lopta el a showt az esti rendezvényen, az LMP learathatta az akciójáért a jól megérdemelt gyümölcsöt: kapott egy tüntetést, amelyen a Szolidaritás felszólalt, melyet az MSZP, a DK, a 4k, a Szolidaritás és a Milla támogatott. Ők ellopták a showt? A Szolidaritás ellopta a showt? Ugye, hogy nem? Akkor Gyurcsány hogy lopta volna el? Ha kint volt is, akkor valahol hátul a tömegben. Nem lépett fel, nem lopta el a showt. Én nem láttam.

Foglalkozzunk ezután Schifferrel! Schiffer viszont nem vállalta, hogy bevigyék a börtönbe. Először is, Gaudi Nagy Tamással (a kénes szájszagú ördöggel) trécselt kedélyesen,aki pár perccel előtte kéjesen örvendett, hogy beviszik Gyurcsányt.

Később Schiffer ugyan megjelent a Gyorskocsi utcában, de nem bevitték, hanem megjelent az utcában. Ha valaki rácsatlakozó parazitaként viselkedett, az inkább Schiffer. Mondhatnám, ellopta a showt, ha nem az LMP szervezte volna a tüntetést. Elég különös dolog.

De azért a tényt jegyezzük meg: a Gyorskocsi utcában a demokratikus ellenzék képviselői voltak: LMP-sek, MSZP-sek, Demokratikus Koalíciósok. Az, hogy ők voltak, és csak ők, az jelzi azt, hogy kire lehet számítani, és kire nem. A Gyorskocsi utcai koalíció nem csak egy szójáték.

Először is, az embereket nem forraszt össze jobban dolog, mint a közös élmény, és különösen a letartóztatásban töltött közös élmény. Ellenállókat mi sem forraszt össze jobban, mint a közös ellenállás. Azok, akiket bevittek, legalább egy órát álltak a Gyorskocsi utca folyosóján. Minden bizonnyal beszéltek ott egymással. És ha nem is tekinthetjük ezt a demokratikus ellenzék Nemzeti Kerekasztalának, emberi kapcsolatok bizonyára szövődtek ott. Olyan kapcsolatok, amelyek egy majdani Nemzeti Kerekasztal alapjai lehetnek. Ezt a Kerekasztalt egyébként a Szolidaritás bejelentette az esti tüntetésen. Reméljük, meg fog valósulni, és nem csak üres jelszó lesz.

Nem véletlen, hogy ki volt bent, és ki volt kint. A Fidesz és a KDNP persze, hogy nem csatlakozott, de az sokat mutat, hogy a Jobbik hova állt. Az ilyen éles helyzetek mutatják meg, kire lehet számítani, és kire nem. Az MSZP és a DK olyan demokratikus párt, amely tudja, hogy adott esetben hova kell állni. A Jobbik nem.

Az sem véletlen, hogy a három párt közül két pártelnök volt bent a Gyorskocsi utcában: Gyurcsány és Mesterházy. És egy nem volt bent: Schiffer András. Schiffer kimaradt. Ő éles helyzetben nem vállalta, amit vállalnia kellett volna. Pedig éles helyzetben ismerszik meg igazán az ember. De Schiffer nem egy bátor, határozott ember. Bár makacsnak makacs.

Az egészet megpróbálhatják könyvelni úgy is, hogy az LMP elkezdett valamit, és az MSZP és DK hívatlanul rácsatlakozott. Azaz még mindig a show ellopásáról lenne szó. Be lehetne állítani a helyzetet úgy, hogy az LMP egyáltalán nem akarta ezt az együttműködést, csak az MSZP és a DK erőltette rá, és az adott helyzetben az LMP nem tudott mit tenni.

De akkor azt kell meggondolni, hogy a Szolidaritás, a Milla, és a 4k is csatlakozott a tüntetéshez. Az esti tüntetés előtt mindegyik jelentős civil szervezet arra szólította fel híveit, hogy menjenek ki. És a Szolidaritástól még fel is szólaltak. Továbbá mindegyik civil szervezet, sőt, még néhány LMP-s (ha jól emlékszem) is a teljes demokratikus ellenzék összefogását sürgette. Kivétel persze Schiffert magát. De ha makacskodik, akkor itt egyedül marad.

Schiffer makacssága azért is érthetetlen, mert a Fidesz választási törvénye, amely a tegnapi akció legfontosabb motivációja volt LMP oldalról, a legkisebb pártokat sújtja a legjobban, és az LMP még a veszélyeztetettek között van. Nem biztos, hogy egyedül be tud jutni a Parlamentbe 2014-ben. Persze addig még sok minden történhet a népszerűségi adatok területén, de a jelenlegi állásban nekik van félnivalójuk, nem az MSZP-nek. Persze a DK-nak is van, de ők ezt értve is viselkednek.

Schiffernek be kéne végre látnia, hogy egy párt nem attól lesz önálló, és karakteres, hogy kivel nem áll össze. Ha egy párt az egyediségét csak azzal tudja megmutatni, hogy kinyilvánítja, hogy mindenkit utál, az szánalmasan szegényes. Egy ténylegesen önálló párt attól önálló, hogy a politikája összetéveszthetetlen. Az LMP esetében ez lehetne például az, ha tisztán zöld párt volna, mint a németek zöld pártja.

A balliberális politika rákfenéje, hogy időnként jönnek a jobberes hülyék a maguk szánalmasan primitív beszólásaikkal, hogy "az LMP SZDSZ 2.0", "a SZEMA új SZDSZ", "a DK csak MSZP". Ennek bedőlni roppant butaság, a jobberek hülyeségéhez való leereszkedés. A DK-nak is azzal kell megmutatni, hogy nem az MSZP, hogy más politikát folytat. Gyurcsány ezt érti is: ki merte fejezni, hogy az MSZP-t potenciális koalíciós partnernek tekinti.

Ha minden jól megy, akkor a DK-nak sikerül megmutatnia, hogy a közép felé nyitottabb politikát visznek, és ez azzal lesz hiteles, hogy valóban elvszerűen politizálnak, ilyen elvek mentén. Az MSZP attól fog különbözni, hogy jobban baloldali politikát folytatnak majd. Ez akkor lesz hiteles, ha pár politikai kérdésben tényleg baloldalibbak lesznek a DK-nál.

Megjegyzem, a 4k is akkor hiteles, és akkor lesz egyéni párt, ha meg tudja különböztetni magát. Egyelőre a stílusuk nagyon más, és a programjuk is annyira balos, hogy ez is rendben van.

Egyik pártnak sem azzal kellene most foglalkoznia, hogy kivel nem fog össze. A helyzet ugyanis az, hogy minden demokratikus ellenzéknek össze kell fognia. Majd, ha az LMP vagy a DK vagy az MSZP egyedül is választást tud nyerni, akkor lehet olyan kérdés, hogy kivel nem kötnek koalíciót. De ez még messze van.

Mellesleg, szerintem az a jó demokrácia, amikor a parlamentben legalább 5 párt van, senkinek nincs kétharmada. Nem ördögtől való, mi több, par excellence a demokrácia megnyilvánulása az, ha koalíciós kormány van. Fejlett, nyugati demokráciákban rendszerint így van (az USA rendszere kivétel, és nem is jó szerintem).

A demokrácia legjobb formája az, ha senkinek nincs kétharmada, de még többsége sem. Ha a kormánynak minden kérdésben meg kell állapodnia legalább két párttal. Abban a bizonyos "elmúlt nyolc évben" sokan átkozták a koalíciós egyezkedéseket, de ebben a bizonyos elmúlt másfél évben láthatjuk, mi van akkor, amikor nem kell tárgyalni, nem kell egyezkedni, hanem erőből le lehet nyomni a dolgokat a Parlamentben. Jobb az, ha még a sima többség sem nyomhat le semmit.

A Viktatúra bukása után jó volna látni, az MSZP, a DK, az LMP és mondjuk a 4k, vagy a Szolidaritás bent ülne a Parlamentben. A Fidesz kiesne, és helyette inkább egy normális jobboldali párt jutna be. A Jobbik meg hát úgy tűnik, sajnos bejut, de ha tíz százalék körül szerepel, az nem katasztrófa. Hadd lássák az emberek, hogy szerepel le a hülyeség! Ez volna kérem, a szép demokrácia!

Ha sok párt van, akkor sokkal több embernek van kire szavaznia. Kevesebben érzik úgy, hogy egyetlen párt sem elég jó neki. Nagyobb a részvétel, kevesebb a bizonytalan, jobban érdekli az embereket a politika, és többen vesznek részt benne.

És akinek a sok párt közül sem jó egyik sem, annak is lehet azt mondani, hogy minden döntés pár párt kompromisszumán alapul, tehát kevesebbszer fordul elő, hogy totál rossz. Egy embernek lehet, hogy sem az MSZP, sem az LMP, sem a DK nem pont jó, de egy MSZP-DK-LMP koalíció talán elég kiegyensúlyozott neki.

Én nem szeretem Schiffer Andrást, mint embert. Barátságtalannak tűnik, makacsnak, karót nyeltnek, érdekembernek. Ahogy az esti tüntetésen beszélt, az arra utalt, hogy gyakorlatilag nem érdeklik az emberek. Látszott rajta, hogy amikor a tömeg kiabálásától nem tudta elkezdeni a mondatát, az mindig zavarta. Schiffer András zavaró számomra, mint személy. Ugyanakkor a demokrácia és tolerancia értelmében azt mondom, ő is képvisel valakiket, helye van a magyar politikában. Ha ő elfogadja, hogy össze kell fognunk, akkor helye van.

Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye.

Ha összefognánk, és végre az emberek is felébrednének, akkor ki lehetne vinni esetleg százezer, több százezer, vagy millió embert az utcára. Orbán Viktort, és ami még fontosabb, a Fidesz képviselőit a pár tízezer ember nem érdekelte. Azért én megpróbálnám a pár százezres tömeg nyomását.

Mire számítok az elkövetkező hónapokban? Mesterházynak szerintem félig van igaza. Csak félig, mert az MSZP rövid távon biztosan nem lesz erősebb, mint volt. Gyurcsány táborának kiválása visz el szavazókat. Remélem, legfeljebb olyan 8 százalékra esnek le az összes szavazó körében. Abban igaza van, hogy hosszú távon az MSZP erősödhet is, ha nem terhelik a belső viták. Én remélem, hogy 10 vagy akár 15 százalékra is felmehetnek. A Demokratikus Koalíció remélem, hogy már az első közvélemény-kutatásoknál kap pár százalékot, elvégre az ismertségük már most megvan, a hírekben szerepelnek. Hamarosan az öt százalékot is elérhetik. A felett már építkezni kell, és jól politizálni. Én remélem, hogy ők is elérik a 10 százalékot. Ha ez meglesz, elmondhatjuk, hogy érdemes volt külön válni, mert a két párt összeadva többet kap, mint a veszekedős MSZP előtte (12 százalék).

***

Több, mint egy éve javasoltam blogomon először, hogy Gyurcsány alakítson új pártot. Több hónap telt el akkor már a választások óta, az MSZP különösebben nem mozdult. Már akkor úgy véltem, hogy nem lehet az MSZP-t megreformálni. Legalábbis Gyurcsánynak semmiképpen nem. Azt sem értettem, hogy ha az MSZP így bánik vele, miért nem veszi saját kezébe politikai céljainak megvalósítását. Mert az, hogy az MSZP nagyon kitolt Gyurcsánnyal látszott az őszödi beszéd kiszivárogtatásánál, az MSZP állandó kihátrálásánál Gyurcsány miniszterelnöksége alatt, végül a lemondásban. Mert ugye az is láthatóan kényszerített volt. És itt mindegy, hogy kinek volt igaza, kinek van igaza. Ha ennyire nem értenek egyet, akkor válni kell!

Gyurcsány egy évet vesztegetett azzal, hogy még megpróbálta megváltoztatni az MSZP-t. Igazából az is érthető, hogy az MSZP nem vállalhatta be Gyurcsány provokatív lépéseit, és az is, hogy Gyurcsány viszont provokált. Nyilvánvalóan nem volt türelme. Érthető, az nem érthető, hogy ha nem volt türelme, miért nem távozott hamarabb? Ilyen provokációkkal csak ez lehetett a vége.

Ebben az egy évben Gyurcsány pártja már jóval előrébb lehetne. Már tudnánk, hogy az MSZP mennyit ér Gyurcsány nélkül, tudnánk, mennyit ér Gyurcsány MSZP nélkül. A két párt elkülönült volna, már látnánk a különbségeket, programokat, támogatottságokat. Mindkét párt népszerűsége növekedhetett volna a kezdeti támogatottságból, mert nem veszekedésekkel töltötték volna az időt.

Mindezt nem tudjuk. Amit viszont láttunk, az Gyurcsány árnyékos oldala. Láttuk a gyáva Gyurcsányt is. Meg kell mondjam, hogy időközben már jóval kevesebb kedvem van a Demokratikus Koalícióra szavazni. Eleve nem az én pártom, mert liberális vagyok, de ami közben Gyurcsányról megmutatkozott, az még rontott ezen is. És itt nem a Sukoró ügyre gondolok. Sukoró ügyben az volna a kínos, ha Gyurcsány utasítást adott volna a telekcserére, ilyet tudtommal még nem igazoltak.

Mindenesetre 2014-ben még mindig nyitott, hogy az MSZP-re, LMP-re, vagy a DK-ra szavazzak. A Jobbik és a Fidesz ki van zárva, a maradék három közül, vagy esetleg további pártok közül kell majd a legkisebb rosszat választanom. Ha egy mód van rá, szavazni fogok, mert a legkisebb rossz mindig a racionális döntés.

Gyurcsány végre felfogta, végre lépett, végre megtette a helyes lépést. A gyávaságával még nem rontotta tejesen el a dolgot, nem csinált teljesen bohócot magából. A lépése most végre határozott volt, van még némi arca, volt még némi elegancia abban, ahogy lelépett. A tájékozatlan átlagszavazónak ez még lehet, hogy időben volt, el fogja fogadni. Örüljünk ennek, ennyit a múltról, zárjuk le!

Mire számítok az elkövetkező hónapokban? Mesterházynak szerintem félig van igaza. Csak félig, mert az MSZP rövid távon biztosan nem lesz erősebb, mint volt. Gyurcsány táborának kiválása visz el szavazókat. Remélem, legfeljebb olyan 8 százalékra esnek le az összes szavazó körében. Mesterházy mostanában tett néhány jó politikai lépést, nyilatkozatot, riportot, végül is  nyert egy megmérettetésen Gyurcsány ellen a kiválás előtti napokban. Nem tehetségtelen Mesterházy sem, tanul a gyerek. Abban igaza van, hogy hosszú távon az MSZP erősödhet is, ha nem terhelik a belső viták. Remélhetően még élesebben odamond majd a Fidesznek, kimennek Budapestre is tüntetni, és elvszerűen kiállnak majd minden fideszes sunyiság ellen, nem csak a gazdaság, a demokrácia területén, de "apróbb" kérdésekben is, például a vallásszabadság. Így remélem, hogy 10 vagy akár 15 százalékra is felmehetnek.

Hamar megjelent két politolológiai intézetvéleménye a jövővel kapcsolatban. Mindketten borúsan látják a helyzetet a Demokratikus Koalíció és az MSZP szempontjából. Lényegében azt mondják, hogy a két párt fel fogja osztani az MSZP jelenlegi szavazóit. Van egy jogos észrevételük, hogy Gyurcsány Ferenc népszerűsége nagyon alacsony. Ez igaz, de ezt részben azt jelenti, hogy az MSZP-nek akkor sok szavazója maradhat. Részben köszönhető ez annak, hogy Gyurcsány az MSZP-ben visszaszorult, és csak botrányokban volt szerepe. Most pont ennek van vége. Végül, Gyurcsánynak a maga pártjához elég az emberek töredékének támogatása. Sajnos a népszerűséget pontokban, és nem százalékban mérik, de ha az a kevés pont jelent mondjuk 15 százalékot, akkor a Demokratikus Koalíció jól van, mert ez a 15 százalék Gyurcsány népszerűségének minimuma, amit egy pártban megkötött kézzel ért el.

Amit a politológusok nem vesznek figyelembe az, hogy most a helyzet alapvetően változott, felszabadultak bizonyos megkötések. Amikor abból indulnak ki, hogy az MSZP és a DK csak felosztja az MSZP szavazóit, akkor az egy szűk látókörű hipotézis. Ha azt hiszik, hogy erre csak Gyurcsány jelenlegi népszerűsége rakódik rá, akkor nem értik a politikai mozgásokat. A politológusok nem veszik figyelembe azt a terhet, amit Gyurcsány és az MSZP eddigi belső konfliktusa okozott, és amely alól most mindkét fél felszabadult. Ha a politológusok csak ennyihez értenek, akkor igazán kár őket politológusnak nevezni. Két számot megnézni, és ebből jósolni igazán nem kunszt, ehhez nem kell politológusnak lenni. Szánalmas, amit ezek a politológusok csinálnak, és általában, amit a magyar politológusok csinálnak. Az a helyzet, hogy ma Magyarországon a politika jövőjéről politikusok, történészek, más értelmiségiek és blogolók érdekesebb, értelmesebb, merészebb, és sokszor még így is reálisabb képet festenek, mint a politológusok, akik általában mást se tudnak, mint hogy visszaböfögik a jelen helyzetet, megismétlik a híreket. Papagájok ezek, nem politológusok.

Én azt remélem, hogy a Demokratikus Koalíció már az első közvélemény-kutatásoknál kap pár százalékot, elvégre az ismertségük már most megvan, a hírekben szerepelnek. Nyilván nincs nagy hálózatuk, de Gyurcsány médiaszereplései elég feltűnőek. Hamarosan az öt százalékot is elérhetik. A fent említett papagájokkal szemben én azt is remélem, hogy itt a pártolók halmazának felosztásán túl új pártolói körök kiépítése is folyni fog, és sikeres lesz. Sikeres lesz az építkezés, a politizálás. Remélem tehát, hogy a DK is eléri a 10 százalékot. Ha ez meglesz, elmondhatjuk, hogy érdemes volt külön válni, mert a két párt összeadva többet kap, mint a veszekedős MSZP előtte (12 százalék). Ez szerintem mindenképpen meglesz, mármint a 12, és elmondhatjuk, hogy ez egy fontos lépés volt Orbán Viktor leváltásában. Mert ne feledjük, ha egy olyan 20-25 százalék jönne össze a két pártnak, és hozzájön egy LMP-s 5 százalék (összes szavazó) az már a jelenlegi állás szerint versenyre kelhet a Fidesszel, és ezt még lehet növelni az elkövetkező években. A bizonytalan szavazók tábora nagy, és protest-szavazatokra is lehet számtani.

Megszületett a bírói ítélet, Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnök 7 évet kapott hatalommal való visszaélés miatt. Az ember erre a hírre felkapja a fejét, mert egy megdöbbentő párhuzamot fedez fel Gyurcsánnyal: ex-miniszterelnökről van szó, akit a következő ciklusban a legádázabb politikai ellenfele alatt ítélnek el. A vád is hasonló, bár Timosenko konkrétan aláírt egy szerződést, Gyurcsánynál meg se anyagi kár nincs, se szerződés, sem aláírás, csak egy vád egy állítólagos utasításról, melyekről a tanúvallomások már megoszlanak.

Van a párhuzamnak még egy nagy eleme, amely nem is volna szükségszerű, de annál érdekesebb, hogy megállja a helyét. Timosenko politikai ellenfele, a jelenlegi elnök, Janukovics orosz-barát politikájáról híres és EU-ellenes. Pontosabban pragmatikus távolságban akarja tartani országát az EU-tól. Némi közeledést és gazdasági hasznot azért szeretne. Ha Orbán keletnek fordulását, és kétszínűségét vesszük az EU kapcsán, akkor eléggé hasonló ideológiákról van szó. Nem mondom, hogy Orbán Janukovicstól vette az ideológiáját, de hogy a Tyimosenko pert nyomon követi, és ebből okoskodni próbál Gyurcsánnyal kapcsolatban, az biztos. Látom magam előtt, ahogy szorgosan jegyzetel a Macintoshán.:)

Gyurcsánynak úgy tűnik, több esélye van, mint Timosenkónak, bár Timosenkónak meg nem a kétharmaddal kellett szembe szállnia. Igazából az ember Magyarországról nem is igazán tudhatja a Timosenko pert megítélni, de sokat mondó, ha az Amnesty International mondja a pert politikailag motiváltnak.

Mindkét esetben kézenfekvő, hogy miért vetődik fel ez a gyanú: az ország politikai vezetője a legnagyobb politikai ellenfelét börtönbe küldi, hogy ne legyen veszélyes. Sokan mondták, hogy Orbán ezzel Gyurcsányból mártírt csinál. De egy dolog világos: börtönből nem lehet választáson indulni, és szervezni se nagyon lehet.

Mit tehet tehát Timosenko, vagy Gyurcsány, ha elítélik? Nem marad más, mint valamilyen pártot indítani, amelyet ideológiailag ő vezet, amely Gyurcsány mellett kiáll, amely őt "tűzi a zászlajára". Azaz a mártirságot kihasználja, a formális nehézségeket pedig áthidalja azzal, hogy mások a szervezők, és mások a jelöltek. Van ennek esélye? A történelem azt mutatja, hogy van.

A Táncsics Alapítvány jelenlegi elnöke követheti Táncsics példáját, és akár egy "fülkeforradalom" is kezdődhet vagy végződhet azzal, hogy Táncsicshoz hasonlóan, Gyurcsányt kihozzák a börtönből.