progressziv

1. Ábra: A körzeteket az előválasztáson leadott szavazatok aránya szerint sorba helyezzük (balra leginkább MSZP-s körzetek, jobbra leginkább E14-es körzetek), és a két párt összes szavazatainak arányában vágunk a zöld ponton.

Az elmúlt napok viharai közepette én azt gondolom, hogy az Együtt2014 és az MSZP továbbra is érdekelt a megegyezésben, és meg is akarnak egyezni. Azt is gondolom, hogy vihar után az E2014 végre belátta azt, hogy mi a reális ereje, és ahhoz méltóan viselkedik, hiszen ahogy Mesterházy mondta, ezüst érmet egyedül is tudnak szerezni, az E14 egyedül viszont legfeljebb a bejutásért küzdhet, ami azért nagy csalódás a nagy zászlóbontáshoz képest. A nagy zászlóbontáshoz képest persze a csalódás így is, úgy is megvan.

Én ugyanakkor becsülöm Bajnait, amiért zászlót bontott. Nem tudta megcsinálni, de megpróbálta. Senki nem próbálta meg a nagy összefogást igazán megcsinálni, illetve nem jutott benne ennyire messzire el. Azért Bajnai több hónapig el tudta hitetni sok emberrel, hogy meg tudja csinálni, és valami maradt ebből az összefogásból, és szerintem még össze is jöhet a végére, sőt, le is győzheti Orbánt. Csak ebben Bajnainak már nem lesz az a megváltó szerepe, mint amilyet akart. Bajnainak be kell látnia, hogy csak erre volt képes, ez most erre volt elég. Ahogy Gyurcsány belátta, hogy a DK-t nem sikerült pár százalékos pártnál nagyobbra építeni, és emiatt szép szerényen is viselkedik, annyi részt kér, amennyi teljesítményt le tudott tenni az asztalra. Bajnai elegánsan távozhatott volna a porondról úgy, hogy lemond a miniszterelnök-jelölti szerepről, cserébe kér az E14-nek egy pár extra befutó helyet, és aztán ízlésének megfelelően miniszterkedik vagy képviselkősködik egy kicsit, vagy nem. Ezt a lehetőséget elmulasztotta.

Továbbra is méltányolandó azonban az, amit Bajnai elért, és méltányolandóak az E14 szempontjai. Ami az MSZP legutóbbi javaslatában nem látszik, hogy az E14 egy nagyon is jogos igényének eleget tennének. Az MSZP javaslata szerint mind a 106 körzetben legyenek előválasztások. Mivel mást nem tisztáztak, az ember alapból azt gondolná, hogy a nyertes jelölt legyen az igazi jelölt a választásokon. Ez azonban tudjuk, hogy a "the winner takes it all" jelenség miatt a vesztes pártnak nagyon kevés, nem arányos jelöltet jelent. Ad abszurdum 51 százalékkal ugye minden körzetet lehet vinni. Ugye pont ez az igazságtalanság jellemző a Fidesz választási rendszerére. Ne csinálja az MSZP már azt, amit a Fidesz csinál! 

Ezért egy majdnem teljesen igazságos megoldást javasolok, amely a két pártnak teljesen igazságos, sajnos az erősebb párt egy pár képviselőnek nem lesz az. Ennél jobbat nem lehet szerintem kitalálni.

Érdemes észben tartani, hogy ez az előválasztás olyan, mintha az első fordulót pótolná a választáson. Mi szokott az első forduló után történni? Vegyünk két pártot, az MSZP-t és az E14-et, tegyük fel, hogy ezek m és e százalékot értek el az első fordulóban, illetve az előválasztáson. A fordulók közötti tárgyalásban az összes nyitott képviselői helyet m és e arányában illik elosztani a két párt között. Tehát ha N képviselői hely van, akkor az MSZP kap M=mxN és az E14 kap E=exN helyet (most N=106). Ez azt is jelenti, hogy ha az egyik párt erősebb, mint a másik, akkor sajnos pár olyan képviselőjének kell visszalépnie a gyengébb párt javára, akik egyébként a körzetükben többséget szereztek. Ilyen eddig is előfordult a koalíciós tárgyalásokban, ezt a pártok ismerik, értik, hogy ezt le kell nyelni, hogy a gyengébb párt is kapjon valamit az ereje arányának megfelelően.

Ha tehát a két párt az előválasztások után tárgyalni akar, akkor pontosan tudják, hogy az MSZP-nek M, az E14-nek E db képviselőt kell juttatni. Erről lehet tárgyalni. De hogy ezt is megkönnyítsem, ezt is lehet automatizálni.

Az automatizálást a 2. ábra mutatja: rakjuk a 106 képviselői helyet sorrendbe a szerint, hogy milyen arányok születtek! Balra legyenek azok a körzetek, ahol a legnagyobb MSZP-s előny van, jobbra az, ahol az E14 jelöltje a legjobbat ért el, közötte pedig a sorrendnek megfelelően rendezzük el a körzeteket! Ha így sorba van rendezve, akkor az M legbaloldalibb körzetet az MSZP kapja, az E legjobboldalibbat az E14.

Ismétlem, valahol középen az erősebbik párt le fog mondani pár körzetről, ahol egyébként előnyben van, és a gyengébbik javára mond le. Ez az egyetlen igazságtalanság ebben a sémában, de ezt az igazságtalanságot szerintem nem lehet feloldani, mert ha feloldanánk, a gyengébbik párt nem kapna arányosan képviselőket.

A séma előnye, hogy a két pártnak tökéletesen igazságos, és ezen belül egyéni képviselőknek maximálisan igazságos. A pártok motiváltak arra, hogy minél jobb eredmény térjenek el, az egyéni képviselők motiváltak arra, hogy jó eredményt érjenek el. Az a képviselő, aki nagy előnnyel nyer, szinte biztos lehet abban, hogy jelölt lesz. A séma az arányosság elvén belül maximalizálja a két párt együttes nyerési esélyeit is a választáson, hiszen amennyire lehet, a legerősebb jelöltek lesznek jelölve.

2. Ábra Az előválasztási séma részletes ábrázolása

A sémát lehet még módosítani a miniszterelnöki pozíciót kompenzálandó. Ha a miniszterelnöki jelölt N mezei képviselővel ér fel, akkor a miniszterelnököt be lehet tenni N képviselőként a listára arra az oldalra, amelyik oldal elnyerte azt. A másik lehetőség, hogy M, et és E-t N/2-vel korrigáljuk a szerint, hogy ki nyerte el a miniszterelnöki jelölést. Most így hirtelen azt gondolom, hogy a kettő ekvivalens.

Emlékszünk? Volt nekünk egy egész jó kis választási rendszerünk, amelyben az első fordulóban nagyjából mindenki nekifutott egyedül a választásnak (kivétel néhány nagyon szervilis törpepártot), a számokat látva a két forduló között pedig viszonylag könnyedén születtek koalíciók és visszaléptetések. Még olyan is volt, hogy a Fidesz a "kisgazdákkal soha" javára visszaléptettek nagyon sok jelöltet. És persze az MSZP és SZDSZ is rendszeresen optimalizálta a jelöltjeit.

Ezzel a rendszerrel nem volt nagy gond, mert bármennyire is makacsok, megegyezni képtelenek a magyarok, és a politikusok meg pláne, a kényszerítő második forduló, és a számok kész tények elé állították a pártokat. Az első forduló után nem sok helye volt az olyan felvetéseknek, hogy "talán a nagyobb támogatottságú pártnak kellene mégis visszalépnie". Pontosabban voltak olyan egyedi kerületek, ahol ez történt, de ott a két párt pontosan tudta, hogy miért léptetnek vissza, és mi az ára.

(Itt jegyzem meg, hogy amikor Bajnai azt mondta, nem tartja tisztességesnek azt, hogy amelyik párt visszalép a miniszterelnöki jelöltségből, az kapjon kompenzációba egyéni körzeteket, akkor Bajnai totál unprofesszionálisan, politikátlanul, naivan nyilvánult meg. Ez a politikában teljesen egyértelmű, természetes dolog, és nem látom, miért volna olyan nagyon rossz. Valamit valamiét, nincs ingyen ebéd, ingyen visszaléptetés sincs.)

A Fidesz feldúlta ezt a választási rendszert, pontosan azért, mert tudta, ezzel az ellenzéknek nehézséget fog okozni. Ha pedig a szomszéd tehenét ki lehet nyuvasztani a saját tehenünkben alig téve kárt, akkor a Fidesz ezt tutira bevállalja.

Ezen a problémán nyűglődik az MSZP és az Együtt 2014 jó ideje, és most jutottak el az inflexiós pontig. Bajnai közvélemény-kutatásos megoldást javasolt, Mesterházy pedig előválasztásokkal tromfolt. Közvélemény-kutatásokat a két párt nyilván eddig is nézett, és a tárgyalásokon nyilván mindegyik párt az asztalra vágta a neki kedvező eredményeket. Ha most így akarnák megoldani a kérdést, akkor ezt házon belül eddig is meg lehetett volna. Én értem, Bajnai egy kicsit nagyobb kutatást, egy kicsit pontosabb kérdést akar, és egy kicsit jobban kontrollált eredményt, és előre definiált kritériumokat. Ez egy jogos szempont. De nem értem, hogy akkor már miért ne akarna igazán nagy közvélemény-kutatást: egy előválasztást.

Mi a baj az előválasztásokkal?! Bármilyen kritika, ami az előválasztásoknál felhozható, az többnyire a közvélemény-kutatásokra is igaz. Ha az előválasztás nem reprezentatív, akkor a közvélemény-kutatás még annyira sem. Ha az előválasztást manipulálni lehet, akkor a közvélemény-kutatást még inkább. Ha az előválasztás nem az igazi választás, akkor a közvélemény-kutatás totál távol áll tőle.

Egy pár olyan érv van, amely az előválasztások ellen jobban szól, mint a közvélemény-kutatások ellen. Az első, hogy drágább. Mesterházy az Egyenes Beszédben egyrészt jelezte, hogy egy kis előválasztás nem is sokkal drágább, mint egy nagy közvélemény-kutatás. Az is nyilvánvaló, hogy a dolgok költségében az MSZP szívesen kiveszi a maga részét, vagy akár finanszírozzák az egészet. Nem akarok az MSZP helyett felajánlást tenni, nyilván ez is alku tárgya lesz, de pitiáner kérdés politikai szempontból.

Aztán van egy olyan érv, hogy az előválasztások megosztják a szavazókat. Nyilván, ez a céljuk. És azt mondják a kritikusok, ez megmarad a választásokig. Az Egyesült Államokban rendeznek ilyen előválasztást, a legutóbbi emlékezetesebb ezek közül az Obama-Clinton mérkőzés volt, és igen, egymásnak estek a jelöltek, és keletkezett egy kis szakadék a Demokratáknál. Aztán Clinton felsorakozott Obama mögé, és gyorsan betemették az árkot, és egységesen álltak ki a választásokra. Ha ez működik az Egyesült Államokban, akkor itt is miért ne működne?! A vesztesnek ehhez be kell állnia  győztes mögé. Nincs mese. De talán be is áll, ha fair megmérettetésben maradt alul.

Egyébként 2008-ban Obama június 3-án kapta meg a döntő szavazatokat. Az előszavazás húzódhatott volna tovább is, de úgy adódott, hogy ekkor eldőlt. Az elnöki választás november 4-én volt. Azaz az előválasztás után választásokig csak 4 hónap volt hátra. Ma, Magyarországon még sokkal több idő van hátra, és még ha adunk is pár hónapot az előválasztás lezavarására, akkor kb ugyanott vagyunk. 4 hónap úgy látszik, elégséges az előválasztás eredményének konszolidálására, és a választási kampányra a győztes jelölt mögött. 4 hónap alatt rá lehet fordulni a célegyenesre. Obama végül nyerni tudott.

A 2012-es francia elnöki választásokra - amely szintén tavasszal volt - a Szocialista Párt szintén egy több fordulós és több jelöltes előválasztást tartott, amelynek utolsó fordulója október 16-án végződött Hollande győzelmével. Én ekkor Franciaországban voltam, és végigkövettem a tévés vitákat, és a szavazást. Azt kell, hogy mondjam, kívülállóként nagyon is szimpatikus volt, ahogy a jelöltek az igazi választás kampányához, tévévitájához hasonlóan lehetőséget kaptak előadni a programjukat. Ez az előválasztás - igaza van Mesterházynak - a lehető legjobb kampányfogás egy pártnak. A francia szocialisták végül nyertek.

Hasonló előválasztást tartott a brit Konzervatív Párt 2009-ben, az olasz Rainbow Coalition 2005-ben, és még sok más ország pártja. Ha az Egyesült Államok Demokrata Pártjának a francia szocialistáknak, a brit konzervatívoknak és másoknak jó ez a módszer, és elég az idő, akkor miért fanyalognak a magyar ellenzéki "értelmiségiek", blogok? Miért ne lehetne, hogy egy ilyen újfajta módszerhez egyszer Magyarország korán csatlakozzon, és nem az utolsók között?! Miért nem tudunk progresszívek lenni?! Miért ez a maradiság, fanyalgás?! Miért félnek a magyar ellenzéki "értelmiségiek" és megmondóemberek az újtól?! Miért ennyire provinciális parasztok?! Miért teszik meg az ellenzéki megmondóemberek Orbánnak azt a szívességet, hogy szimpla hangulatkeltéssel verik szét az ellenzéket?! Tényleg nem nagyon olvastam semmiféle érvet, mindegyik nagyjából tartalom nélkül, tiszta hangulatkeltésből ekézi az előválasztásokat.

Az ellenzéki megmondóemberek fanyalognak. Ez valami új, ilyen még nem volt, ezért félnek tőle. "Értelmiségiek", akik úgy látszik, nem látnak ki a maguk kis korlátozott világából. Ilyen még nem volt Hajdúborzasztón, ilyet még nem láttak, tehát félnek tőle. (Olyan "csúcsértelmiségiek", mint: "Török Gábor lejárt lemez", "Örülünk, Vincent, van Blog!?", stb.)

Van persze egy igen nyomós okuk ellenezni az előválasztásokat. Ez pedig az, hogy nem éppen MSZP-sek, és attól tartanak, az előválasztást az MSZP nyeri. Én magam sem vagyok az MSZP fizetett bértollnoka. Én nagyon örülnék, ha Magyarországon a pártstruktúra úgy alakulna, mint Németországban: hogy több jelentős közepes párt van, amelyik többféleképpen köthet koalíciót, és valódi pluralitás van a választásokon. Szerintem jó volna, ha Magyarországnak volna liberális, normális jobboldali és normális zöld pártja. Jó volna, ha ezek tíz százalék fölött volnának. Jó volna, ha a Fidesz nem vezetne ennyivel, és az MSZP nem magasodna ennyire ki az ellenzéki mezőnyből. De kérem, a harmadik útnak, a kisebb pártoknak itt volt sok-sok évük, és nem sikerült növekedniük. Az LMP, a DK, és az Együtt2014 sem lett középpárt. És ez nem az MSZP hibája, ezt a szavazók ezek szerint így akarják. És akárkinek is hibája, most már ez így van. Ezt kell elfogadni, ebből kell dolgozni.

Az Együtt2014 nem akarja elfogadni a tényeket, és most az "értelmiségi" holdudvara keresi a kifogásokat. Mert az nem vállalható, hogy: "azért nem akarunk előválasztást, mert hát gyengék vagyunk, mint a szar, és bebuknánk". Az Együtt2014 elfogadhatta volna ezt a tényt arcvesztés nélkül, csak a közvélemény-kutatások alapján, a tárgyalásokon. és akkor nem kellett volna előválasztás. Vagy pedig mondhatják, hogy "hiszem, ha élesben látom", akkor meg hát nincs mit fanyalogni, próbáljuk ki élesben!

Ha én volnék az MSZP és az Együtt2014, akkor egy olyan első fordulót csinálnék, ahol a DK is induljon, és ha az LMP akar bármiféle összefogás, ők is indulhatnak. Ez már semmibe nem kerül. Ha lejátszanak egy ilyen első fordulót, akkor a kész tények ott lesznek mindenki előtt, és lehet egy ugyanolyan egyeztetést csinálni, mint anno a két forduló között. Azt is pontosan lehet majd látni, hogy a DK-nak és az LMP-nek hol mennyi az ereje, velük is lehet tisztességesen egyezkedni.

Ez az első forduló persze nem volna hivatalos, nem kellene semmiféle nagy bürokratikus hercehurcátm regisztrációt csinálni belőle. Nem kell leveleket küldözgetni. És persze el lehet csalni, lehet teherautón utaztatni, meg ilyenek, de hát ha az ellenzéki pártok egymás között elcsalnak egy előválasztást, hát akkor ennek az országnak úgyis mindegy.

Azt látom, hogy egy ideje sokan fanyalognak az MSZP-Együtt 2014 tárgyalásokon. És most, hogy felcsillant az előválasztások lehetősége, hát ezen is képes egy csomó ellenzéki fanyalogni. Nem értem, miért.

Évekig arról ment itt a duma, hogy össze kell fogni. Most összefognak, erre megy a fanyalgás. Őszintén szólva a választások megnyeréséhez a legfontosabb elem az volt, hogy egyéniben közös jelölteket állítsanak. Ez már régen eldőlt, le is osztották a lapokat. Én hátradőltem a széken. Ennyi szerintem elég volna Orbán leváltásához, ha a szavazók hajlandóak lesznek a fotelből való panaszkodás helyett majd elfáradni a szavazásra, és leadni a voksukat a demokratikus ellenzékre.

A közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt egyáltalán nem biztos, hogy szükséges a győzelemhez, nem biztos, hogy nyerő stratégia. Mégis, azon fanyalognak itt már több hete a különböző fórumon kommentelő ellenzékiek, hogy miért nincs már meg az a közös lista, miért nincs meg a közös jelölt. No de miért, jövő héten már szavazás lesz?! Vagy mi?! Miről is maradunk le, ha esetleg nem mindjárt azonnal, még tagnap egyeznek meg erről?!

Mit kell ezen fanyalogni?! Azon lehet fanyalogni, ha az E14 populista. Azon is, ha az MSZP megalkuvó, vagy nem frissíti a politikusi garnitúrát (bár a frissítés mítosza el van túlozva), azon is, hogy az MSZP esetleg nem lép fel átütő programmal, és ötletekkel. No de kérem, végre itt egy érdekes ötlet, most ezen miért kell fanyalogni?!

Értelmes ember emberszámba veszi a másikat, és látja, elismeri, hogy a másik félnek is vannak érdekei. Szerintem egészen természetes az, hogy Bajnai és Mesterházy szeretné maximalizálni az érdekeinek érvényesítését. Természetes ez Bajnainál és Mesterházynál is. Nem értem, Bajnai miért fanyalog azon, hogy ha az MSZP például átadná a miniszterelnöki jelöltséget, akkor azért N képviselői helyet kér cserébe. Hát az MSZP is érdekekkel rendelkező párt, nem jótékonysági szervezet.

Ez teljesen érthető és elfogadható mindaddig, amíg nem állnak fel a tárgyalóasztaltól, és nem csapják egymás pofájába az ásványvizet. Márpedig az már hónapok óta egészen világos, hogy törésig most már nem fogják vinni a vitát. Akkor meg mit fanyalgunk itt?! Mit ugrik rá média a dologra, mintha a világvége lenne itt?! A média persze azért, mert hülyíti az embereket. De azért teszik, mert az olvasók ugranak erre. Miért ugranak?!

Én természetesnek veszem, hogy Bajnai, és Mesterházy megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni a tárgyalásból. Autonóm, értelmes felek, joguk van a saját érdekeikhez egy bizonyos pontig, bizonyos keretek között ragaszkodni. Ez a keret pedig nem borult fel, ez a végső pont még nem jött el. Van még idő a választásokig. Gyurcsány azon fanyalog, hogy most az történik, amit ő februárban javasolt. Illogikus, amit kritizál. Azt mondja, itt a vége, mert már nincs idő. Mire nincs idő?! Nem kerget a tatár! Gyurcsány azt mondja, hogy logikus, ha a kisebb támogatottságú visszalép. És Bajnai makacs. Hát a kisebb támogatottság megmutatásának eszköze az előválasztás.

Ebben az érdekérvényesítésben én nem rökönyödöm meg az olyan kis trükkökön, hogy szivárogtatás a médiába, ilyen-olyan-amolyan képviselők küldése, ilyen-olyan-amolyan felhatalmazással. Egy kis csiki-csukizás, egy kis "jajj, belázasodtam, nem tudok elmenni tárgyalni". Ezek a dolgok kérem ma, Magyarországon a "kultúra" részei. Nem feltétlenül teljesen őszinte és nyílt emberekre jellemző, de hát kérem Magyarországon vagyunk, a 21. században. ez egy ilyen társadalom. Itt kérem így folynak a tárgyalások a kivitelezővel, az autószerelővel, a piacon, a randin. Az vesse rá az első követ, aki nem trükközik egy autóvásárlásnál az alkudozásban!

Ami az előválasztásokat vagy a közvélemény-kutatást illeti. Szerintem mindkét ötlet előrelépés. Van itt egy probléma: Bajnai vagy Mesterházy, amely már vagy egy éve foglalkoztatja az embereket, már egy éve probléma, már egy éve tüske az ellenzéki összefogásban. Ehhez képest mind a két megoldás frappáns, és nemcsak, hogy megoldja a problémát, de előrelépés a demokráciában.

Az, hogy egy kormányozni kívánó egyetlen formáció több miniszterelnök-jelöltet állít, és a jelöltek közüli választásban végül is megkérdezi a zembereket is, egyedülálló a magyar demokrácia történetében. Az MSZP eddig ezt elintézte házon belül. A Fidesz szintén. Most végre megkérdezik a választót. Mit fanyalog ezen?!

Mesterházy ezt az ötletet jókor húzta elő, tromfolnia kellett Bajnai felvetését. Ez egy profi húzás volt, én ebben azt látom, hogy Mesterházy képes a kormányzásra, hiszen egy nagyon jól előkészített lépést láttunk. Mesterházy ezt meg kellett, hogy tervezze, előre látta Bajnai lépését.

Az előválasztás mind az Egyesült Államokban, mind Franciaországban, és még bizonyára több más helyen is a demokrácia része. Én végigkövettem a francia szocialisták előválasztását tévé vitástul, választásostul, amelynek végén Francois Hollande került ki jelöltként. Ez kérem fejlett demokráciákban egy nagyon jó eszköz. A demokráciát növeli az, ha a népnek több szinten, több fokon van beleszólása a dolgokba. Akkor mit fanyalgunk itt Magyarországon?!

Anno, amikor ez felmerült, akkor olyan hangok voltak, hogy Magyarország kis ország. Igaz. Hogy ki finanszírozná meg a dolgot?! Hát ha Mesterházy ezt most javasolja, akkor minden bizonnyal meg is finanszírozná. Hogy az Együtt2014 nem tudja?! Hát lám, ez azért rávilágít egy fontos szempontra. Hogy az Együtt2014 esetleg nem képes egy országos kampányban versenyre kelni az MSZP-vel?! Hát kérem, ha ez így van, az csak rávilágít egy fontos szempontra.

Én az előválasztás híve vagyok, hiszen az MSZP ezek szerint hajlandó ezt megfinanszírozni. Szerintem nagy lépés ez a magyar demokráciának. Végre valami progresszív változás, végre egy érdekes ötlet! Kérem, ha ez megvalósul, akkor esetleg majd a jövőben a többi párt is fog ilyet szervezni. Elvégre micsoda dolog lenne, hogy a Fidesz maradi módon nem olyan demokratikusan bonyolítja le a dolgokat, mint az MSZP. Ahogy az Együtt2014-nek is nehéz kitérni az előválasztások elől, a Fidesznek is nehéz lesz. Persze amíg Orbán Viktor az egyedüli despota a házban, addig nem, de majd utána.

Szerintem az is óriási információ lenne, ha mi, és az előválasztásban résztvevő pártok képet kapnának arról, hogy végül is mennyire mozgósíthatóak a támogatóik, mekkora támogatottságuk van. Én úgy mérem fel a helyzetet, hogy egy ilyen előválasztás bár nyilván lesz, aki úgy veszi, hogy miért fárasztják kétszer a pártok őt, a többségnek mozgósító hatású lesz.

Én az előválasztások mellett vagyok, és ez egyéni, szabad véleményem, megírnám, ha ellene volnék. Egyébként nem kell ezen betojni, látszik a riportokon, meg fognak ezek állapodni, legrosszabb esetben valamikor a választások előtt.

A Piroslap Facebook oldalán indítottam egy szavazást arról, hogy melyik megoldás legyen. Jelenleg, 22:32-kor még csak pár szavazat érkezett. A mostani állás:

Az állást frissíteni fogom. Értelme akkor lesz, ha több szavazaton alapul az eredmény.

Ha valaki DK-s és mondjuk az LMP-vel kell összefogni, és megkérdezi magától azt az egyszerű kérdést, hogy megéri-e Orbán leváltása azt, hogy mondjuk pár LMP-s környezetvédelmi programot bevezessenek, esetleg alkut kössenek a személyi jövedelemadó kulcsait illetően, legyen mondjuk egy LMP-s miniszter a kormányban, akkor erre az a válasz, hogy naná, hogy megéri! Ha valaki LMP-s és megkérdezi magától, hogy Orbán legyőzése megéri-e, hogy esetleg valamilyen DK-s gazdasági program, és egy DK-s miniszter legyen a kormányban (aki nem Gyurcsány lesz), akkor a válasz erre is az kellene, hogy legyen, naná, hogy megéri!

***

Tele vannak az újságok olyan cikkekkel, amelyek azt elemzik, hogy hogy fog összefogni az ellenzék. Különösen azóta lett ez nagy hype, hogy Bajnai bejelentette aktivizálódását, és, hogy a Milla tüntetésén fog beszélni. Az alábbiakban megpróbálom tömören leírni meglátásaimat, méghozzá olyan formában, hogy ne az unos-untalan ismételt paneleket ismételjem meg. Mindegyik pártot, politikust, szervezetet abból a szempontból fogok dicsérni vagy kritizálni, hogy Orbán Viktort le kell váltani, ehhez jelenlegi állás szerint össze kell fogni. Annak, hogy mennyire tetszik a programjuk, kevesebb szerepet fogok most szánni. A végén lesz egy gondolatom arról is, hogy az ilyen összefogás milyen esetben nem fontos.

Azt hangsúlyoznám, hogy a cím nem ironikus, csak egy szimpla szójáték. Kezdjük az egyszerűbb esetekkel!

Demokratikus Koalíció

Ők bárkivel hajlandóak összefogni. Gyakorlatilag ők azok, akik reálisan látják az összefogás tétjét,  látják azt, hogy ha Orbán leváltása a lényeg, akkor nagyjából bármilyen demokratikus párttal vagy szervezettel, politikussal érdemes összefogni. Tehát, hogy csak a Jobbik van kizárva, mert a Jobbik rosszabb, mint a Fidesz.

Ha belegondolunk, ez valóban ennyire így van. Ha valaki DK-s és mondjuk az LMP-vel kell összefogni, és megkérdezi magától azt az egyszerű kérdést, hogy megéri-e Orbán leváltása azt, hogy mondjuk pár LMP-s környezetvédelmi programot bevezessenek, esetleg alkut kössenek a személyi jövedelemadó kulcsait illetően, legyen mondjuk egy LMP-s miniszter a kormányban, akkor erre az a válasz, hogy naná, hogy megéri! Ha valaki LMP-s és megkérdezi magától, hogy Orbán legyőzése megéri-e, hogy esetleg valamilyen DK-s gazdasági program, és egy DK-s miniszter legyen a kormányban (aki nem Gyurcsány lesz), akkor a válasz erre is az kellene, hogy legyen, naná, hogy megéri! Erről bővebben az LMP-nél.

A DK helyesen méri fel, hogy alig van támogatottsága, tehát meg kell alkudnia. Erejéhez mérten szerények.

A DK és Gyurcsány szomorú sorsa, hogy nem sikerült nagyobb támogatottságot összehozni. Ez a DK saját elhibázott politikája miatt van. Ezt már részletesebben kiveséztem. Gyurcsány nem elég tehetséges ahhoz, hogy ennél többet összehozzon. Ez van. Túl sokat hibázik. Ha tényező akar lenni, akkor el kell érnie, hogy az legyen. Ha a DK-nak 15 százaléka lenne, akkor nem lenne az LMP ennyire finnyás. Schiffer egyedül maradna.:)

MSZP

Az MSZP erejükhöz mérten szerények, sőt, ahhoz képest kicsit szerényebbek, mert hát túl sokan utálják őket is. Emiatt ők is nyitottak szinte minden összefogásra. E tekintetben persze viaskodik egy olyan nézet is, amely szerint az MSZP egyedül is nyerhet, de ezt lebegtetik. Ez nem csak két nézet, hanem két forgatókönyv, amely attól függ, amitől lóg. Az MSZP egyik fele, Mesterházy pl. kevésbé összefogás párti, mint Botka. De Mesterházy sem zárja ki az összefogást, konkrétan, hogy ne ő, hanem például Bajnai legyen a miniszterelnök-jelölt.

Ez a lebegtetés teljesen természetes, elfogadható stratégia, ők megtehetik, mert az MSZP-nek nincs gondja a bejutással, és valóban van esélye arra, hogy ha még csökken a Fidesz népszerűsége, akkor akár egyedül is nyerjen. Az is elég, ha a bizonytalanok elég nagy részéről derül ki, hogy csak leszavaznak az MSZP-re, vagy portestszavazásra hajlandóak. Dunaföldvár és Sopron megmutatta, hogy az MSZP tudhat győzni. Sopron még azt is, hogy akár összefogás nélkül, akár riválisok mellett is.

Viszonylag nagyvonalú az MSZP részéről, hogy nyitottak az összefogásra, ugyanis ők kivárhatnának, az MSZP előtt még van esélye két forgatókönyvnek is.

LMP

Az LMP az, akinek a stratégiája a Millával együtt a legrosszabb. Szerintem az egyik nagyon sokat mondó riport volt az, amikor Jávor Benedek Kálmán Olgánál járt, és valami olyan szinten megilletődött, hogy a politikusi szerepből kikandikált az őszinte ember.Látszódott, hogy személyes vita van a riport mögött, és Jávor személyesen Kálmán Olgának is magyaráz, fontos neki, hogy megvédje magát. Kálmán Olga valahogy akkora hatással volt rá. Ilyen őszinteséget Schiffer Andrástól vagy Mesterházy Attilától soha nem fogunk látni. Gyurcsány néha van ilyen őszinte, de nem megilletődöttségből, ő tényleg olyan, hogy sokszor egyenesen, az őszintét adja. Máskor meg nem. De térjünk vissza Jávorra! Világossá vált hogy ők miképpen nézik ezt a dilemmát, és tisztázódott, hogy az LMP nem akar kockáztatni. Mi is ez a dilemma?

1) Jávor világossá tette, hogy ha az LMP összefogna az MSZP-vel és DK-val, akkor a pár százalékos támogatottságukból sok százalék, akár a fele, háromnegyede is elvész. Ezt ők jól tudhatják. Tehát ami biztosan számolható veszteség, az alapján az LMP ezzel bukna. Ez azt jelentené, hogy az LMP beáldozná magát Orbán leváltásáért. Amivel Jávor nem számol, az az, hogy mit hozna az összefogás. Hányan vannak azok, akik az összefogás miatt szavaznának az LMP-re? Listán lennének-e olyanok, akik beszavaznák az LMP-t a parlamentbe, ahogy az SZDSZ-t is beszavazták MSZP-sek is anno. Továbbá, hogy lennének LMP-s jelöltek a közös jelöltek között, akik egyéniben jutnának be. Most feltételezem, hogy az ellenzéki összefogás egy külön listás, közös jelöltes összefogás lenne, mert ez a legjobb forma. Az LMP most, jó alkupozícióban sok ilyen jelöltet kérhetne magának.

Azt kiszámolni nehéz. Szerintem többet hozna a konyhára, mint amennyit vinne, Valóban, lehet, hogy mondjuk az elején két százalékot veszítene az LMP, de nyerne sok jelöltet, és meg lehetne egyezni, hogy az LMP listás bejuttatása közös cél.

2) Tehát világossá vált az, hogy Jávor nem vállalja a kockázatot, inkább megpróbálják a most létező támogatottságot annyira srófolni, hogy bejussanak. Azt tudjuk, hogy ebben nem sok perspektíva van, az LMP támogatottsága immár két éve stagnál azon a pár százalékon, amelynél a parlamentbe jutás a kihívás. Nem vállalnak egy kockázatos másik utat, ahol támogatók egy részét elvesztik, de nyerhetnek sokkal többet.

3) Az is világossá vált viszont, hogy az LMP azért kész beleülni a készbe. Tehát ha az Orbán kormány leváltására meglenne a kész elsöprő többség, akkor összefogna. Az LMP azért sem kockáztat, mert az összefogásban az is kockázatos, hogy nem sikerül leváltani Orbánt. Jávor konkrétan nagyon nem hitt benne a riportban, a Bajnai alapítványra hivatkozva. Azaz ők inkább célozzák meg, hogy változatlan politikával a bejutásért küzdenek, és Orbán ellenzékei lesznek még egy ciklusig, mint hogy a leváltás érdekében többet kockáztassanak.

Az LMP stratégiája roppant konzervatív, félénk, biztonsági játékra mennek. A nagy pofára esés akkor lesz, amikor mégis össze kell majd fogni a végén. Mert 2014-ben esetleg még sem lesz számukra olyan vonzó Őfelsége ellenzékének lenni. Vagy, ha az MSZP megerősödik, és akkor az LMP beleülne a készbe, de akkor már az MSZP nagyobb árat fog kérni. Onnan ugyanis már az is elérhető közelségbe kerül, hogy az MSZP magában is nyer. Az LMP nem akkora tényező, hogy óriási mezsgye lenne az a pár százalék, ahol nagy játéktér lenne.

Ha én LMP lennék, akkor még most mennék bele az összefogásba, amikor még jobb az alkupozíció. Jelenleg az LMP Jávor Benedekes szárnyáról érezhető, hogy ha Bajnai a közös miniszterelnök-jelölt, akkor a végén talán csak belemennének. Schiffer nem. Ugye az LMP egyik elve az, hogy semmilyen 2010 előtti politikussal nem fognak össze, és ez kizárná Bajnait. De ha valami megvalósul, akkor inkább az lehet, hogy Bajnai lesz a közös pont. Tehát most az LMP lehet, hogy keresztül vihetné, hogy megállapodjanak Bajnaiban, és akkor az MSZP-nek le kell mondania arról, hogy Mesterházy legyen a miniszterelnök jelölt. Szerintem az LMP Jávor szárnya ebbe végül majd belemenne, de lehet, hogy késő lesz. Az MSZP Mesterházy szárnya meg nehezen megy bele, de például a Botka szárny könnyebben. Schiffer meg egyáltalán nem megy bele. Összességében tehát ha most a Jávor szárny és a Botka szárny meg tudna állapodni, és a pártjukban domináns tudna lenni, akkor összejöhetne a dolog. Ehhez most az LMP-nek kell lépnie, mert ők kizárták, de Mesterházy nem zárta ki.

Ami meg a DK-t illeti, hát ott ugye még nagyobb a "nem szeretem". De most tényleg nem tudom, mit finnyáskodnak. Gyurcsány világossá tette, hogy nem akar miniszterelnök-jelölt lenni, mert semmi realitása. A DK nyílván annyit kérne, hogy pár politikai programjuk megvalósuljon, és mondjuk egy miniszterük legyen. Most miért baj az az LMP-nek, ha mondjuk Bauer vagy Vadai megkapja a nekik való tálcát (most a minisztérium nevét nem írom le, mert biztos nem a Fideszes rendszert vinnék tovább)?

Az LMP, a DK és az MSZP gazdasági kérdésekben meg tudna egyezni. Ezt jól illusztrálja egy LMP-MSZP összehasonlítás. Nem értek egyet Jávorral: össze lehet ezt fésülni. Amilyen koalíciók voltak már Magyarországon és a világban, ahhoz képest ez békésen összefésülhető. Nyilván tárgyalások lennének, ahol keményen védenék az érdekeiket a pártok, de keménye tárgyalás végén is meg lehet egyezni.

Az LMP-nek pontosan a DK szerénységével kellene hozzá állni a dolgokhoz (a DK-nak ez például erénye), mert nincs sokkal több támogatásuk, sem vidéken beágyazottságuk, sem megfelelően kiterjesztett szervezetük. Dunaföldváron például nem volt LMP-s jelölt.

Szolidaritás

Furcsa jelenség. Érdemük, hogy nyitottabbak a pártokkal való összefogásra. A kerekasztalnál megpróbálták ezt összehozni, nem sikerült. Az MSZP először benne volt a közös tüntetésben a Szolidaritással, csak aztán az LMP-t nem sikerült bevenni a buliba (ld,. fentebb), és akkor nem volt értelme annak, hogy a Szolidaritás csak az MSZP-vel összekösse magát.

A Szolidaritás érdeme, hogy vannak konkrét, aktív programjaik, próbálnak szakszervezeti alapon is, meg sokszor más, kreatív módon a való életben a tényleges emberekhez közel kerülni, programot szervezni. Vidéken fórumoznak, akcióznak, tüntetnek.

A Szolidaritás baja, hogy ennek ellenére alig van támogatottsága. Március 10-én ez már látszott, ennek megfelelően most is nagyon lementek kutyába. Ez a támogatottságukhoz képest lehet méltó szerénység, de a nagy kérdés, hogy hol qrták el? Szerintem én sokszor felhívtam a figyelmet, hogy hol.

Pedig a Szolidaritás ott nem rontotta el, hogy ők már régen szervezetté alakultak, és ott sem, hogy a párt-ellenes civil romantikát régebben feladták, a Milla még most sem.

Milla

A Milla érdeme, hogy sok támogatójuk van, sok embert tudnak kivinni. Hogy ezt hogyan csinálták meg mindama bénaság mellett, ami jellemző rájuk, az jó kérdés. Arról lehet szó, hogy a nagy támogatást tényleg a Milla párt-ellenessége hozta, és az a civil, antiprofi mentalitás, ami a bizonytalan, antiprofi bénáknak tényleg szimpatikus volt. Mondhatjuk azt is, hogy a Milla annyira béna, hogy a bizonytalan szavazó csak tőlük nem fél. Pont a bénaságuk az eddigi siker oka, de pont emiatt nem lehet learatni a gyümölcsöt. Jó kis csapda, ez a magyar szavazók mentalitásának csapdája. Nem mernek olyanok mellé állni, akikkel tényleg nyerhetnek. Legalábbis az a bizonyos nagy, bizonytalan rész, aki Millás.

A pártellenes mentalitás most kicsit oldódni látszik, mert bár Bajnai nem párt, de pártpolitikus, és engedik felszólalni, sőt, "zászlóshajóként lobogtatják". Nyilván rendkívül megdobja ez majd a Milla tüntetést. Ami egyébként jó dolog, mert az fontos, hogy minél nagyobb legyen a tüntetés. Ld később.

Vannak, akik most egy Milla-Bajnai felállásról álmodoznak, ami óriási naivitás. Mármint, hogy Bajnai és a Milla esetleg a minden korábbi pártokat leváltó új erő lehetne. Ez az LMP-nek sem ment. Az LMP kapcsán már leírtam, hogy az LMP-nek mennyire nincs erre lehetősége. Ha nekik nincs, akkor a Milla még sok lépéssel hátrébb van ettől, mert ők még csak nem is alkotnak pártot. Arról nem beszélve, hogy a "minden korábbi politikus menjen a fenébe, kivétel a Bajnai" jelszó erősen inkonzisztens. Tehát ez így nem fog menni, és tulajdonképpen a Milla szerepe ebben az egész dologban totál lényegtelen lenne, mert választást csak párttal lehet nyerni. Szerepük most csak azért van, mert ők csinálják a legnagyobb tüntetést. Ezért megy oda a Bajnai. Illetve pont azért, mert semlegesek.

Bajnai

Gyurcsány kritizálta Bajnai fellépését, amiben csak egy nagyon kis igazság van. Ha Bajnai fellépése azt jelentené, amit az előbb leírtam, hogy adoptálják a Milla pártellenes felfogását, és új erőként akarnak betörni, akkor ez a lépés nagyon rossz lenne. De Bajnai szinte biztosan nem erre készül, ugyanis a Haza és Haladás Blogon éppen olyan elemzést tettek közzé, amely minden párt és erő összefogását sürgeti, és figyelmeztetnek, hogy még így is nagyon nehéz lesz. Bajnai pont azért habozott zászlót bontani, mert nem volt benne biztos, hogy van-e ereje, érdmes-e befektetnie mindazt a munkát, lemondást, amivel egy kampány jár, ha nem biztos a siker. Valószínűleg a tét és felelősség óriási volta vitte rá, hogy zászlót bontson.

Várhatóan tehát Bajnai pont úgy fog navigálni, hogy az a bizonyos Jávor-Botka összefogás az ő, Bajnai nevével összejöjjön, és a DK csatlakozása persze, hogy adott. Illetve még Mesterházy is könnyen beáll, csak Schiffer marad majd ki a buliból. Nem kár érte.

Ezt a távlati tervet most a Millánál kezdi Bajnai. Nem lehet szerintem belátni, hogy ez fog-e működni, és hogy a Millás kezdés hiba, vagy jó stratégia lesz-e. Tehát végül is Gyurcsány kritikája akkor volt helyes, ha ez bukik.

Bajnai iránt most óriási lelkesedés van, sokan úgy várták, mint egy falat kenyeret. Szerintem ez megint messiásvárás, de Bajnaival nem az a gond, hogy nagyon átvágná a szavazókat, legfeljebb az, hogy azért még sem képes akkora csodára, mint amit várnak tőle. Nem biztos, hogy megfelel majd azoknak az óriási elvárásoknak, amelyeket most ez a nagy várakozás támaszt vele szemben. Mert az, hogy Bajnai anno a válságkezelésben viszonylag kemény, ortodox intézkedésekkel a várható dolgot csinálta, és ez abban az egy évben elégséges volt, nem jelenti, hogy jól tudná kormányozni az országot 4 évig. Persze Matolcsynál és Orbánnál jobban, de nem biztos, hogy akkora csodát tud kihozni belőle. Bajnai maga is mondta, hogy amit csinál, az csak tűzoltás, hosszú távon reformokra lenne szükség. Nem tudjuk, hogy Bajnai képes-e ilyeneket végig vinni, nem tudjuk, hogy egy rainbow coalition támogatása elég stabil lenne-e ehhez.

A valóság lehet, hogy szürkébb, és prózaibb lesz. De ez relatíve kisebb baj. Hacsak nem bukna azonnal a majdani Bajnai kormány, és hacsak nem valami nagyon rossz jönne a bukás után.

De alapvetően esélyes emberek közül Bajnainál számomra megfelelőbbet nem tudok mondani. Bajnai országában szerintem lehet élni, tudnék élni. Olyan naiv nem vagyok, hogy azt várjam, hogy egy számomra tökéletesen megfelelő miniszterelnöke legyen az országnak. Bőven elég, ha elfogadható, és Bajnai az.

A fenti analízis azt is magában foglalja, hogy mit látok reális pozitív forgatókönyvnek. Egyébként azt is, hogy egyik pártot vagy szervezetet sem látom igazán jónak, szinte mindegyik bénázik. Egyedül Bajnairól és az MSZP-ról nem írtam olyat, hogy valamit nagyon elqrtak volna, de ez nem jelenti, hogy mindent jól csinálnak. Hát ez van, kérem szépen, a magyar politikai életben sem olyan hű de magas a színvonal. Nem nagyon van normális, becsületes, értelmes ember, aki keveset hibázik, ha meg igen, akkor beismeri, és korrigál. Ha van ilyen ember, akkor nem viszi sokra a politikában. Fenntatom, Bajnai esetleg kivétel lehet. Majd meglátjuk pár év múlva! Hú, most elkönyveltem, hogy ő lesz a miniszterelnök.:)

Ezek után még két dologra szeretnék kitérni.

Legyen nagy tüntetés!

Az első az, hogy az október 23-i tüntetésnek akárhogy is, de nagynak kell lennie. A Milla tüntetésnek óriásinak kellene lennie. Az sem baj, hogy ez a Milla egoját majd jól megnöveli, és megnehezíti a későbbieket. Sajnos nincs másik tüntetés, amelynek most esélye volna nagynak lenni. E mögé kell tehát állni. De az elengedhetetlenül fontos, hogy a Milla tüntetés nagyobb legyen a Békemenetnél, és hogy az eddigieknél minőségileg nagyobb legyen.

Miért fontos ez? A pesszimista kérdezi, mi változik ettől? Lemond majd Orbán, ha háromszázezren tüntetnek ellene? Nem. De Orbán viselkedése, magatartása pozíciója, tárgyalási pozíciója egészen más akkor, ha a Békemenet nagyobb, mint a Milla tüntetés, és egészen más lenne, ha fordítva lenne. Tavasszal láttuk, hogy mi volt a következmény.

A pesszimista azt is mondja, hogy a Békemenetet majd úgyis négyszázezresnek hazudják. Persze. de azért akik hazudnak, legbelül tudják, hogy hazudnak, és azért ha fordítva van a dolog, és a Milla a háromszázezres, a Békemenet meg csak ötvenezres, akkor hiába hazudoznak, azért nem lesz akkora mellényük. Továbbá nem csak az ellenzéki lapok, de a külföld is tudni fogja az igazságot. És ez más lesz. Orbán hazudhat a saját médiájában amit akar. De nem mindegy, hogy külföldön el tudja-e adni, hogy a Békemenet volt a nagyobb, vagy sem. Tavasszal el tudta, mert kb azonos nagyságú volt a január másodikai tüntetéssel. A tanulság világos: egy 3-szoros szorzóval nagyobbnak kell lennie! Az a tuti.

Lehet összefogás nélkül is

Végül egy pár szót arról, hogy lehetséges egy olyan forgatókönyv a jövőben, amikor nincs szükség ekkora összefogásra, sőt, ez volna a normális eset. A normális az volna, hogy bármilyen rosszul politizál a DK és az LMP, legyen nekik nagyobb támogatottságuk. Most itt a pártállástól függetlenül azt mondom, hogy normális volna, ha a demokratikus ellenzék simán megnyerné a választást, és mondjuk 2 párt összefogása is elég volna, és különféle koalíciós forgatókönyvek lennének. Normális lenne, ha egyik párt sem lenne kényszerben, és egyik pártot sem löknék oda, kötnék oda a másik párthoz, csak mert koalíciót kötnek. Ilyen állapotok vannak például Németországban, ahol volt már liberális-baloldali, liberális-jobboldali, baloldali-zöld koalíció, bal-jobb nagykoalíció és lehet még zöld-akármi is a jövőben. Ilyen esetben nincs olyan mély árokásás, és nincs az, hogy egy pártot egy másik párt szolgálólányának állítanak be, csak mert koalíciót kötöttek. Azért nincs, mert másik koalíció is előfordul, és a szavazók ezt természetesnek veszik. Természetesnek veszik, hogy például a szocdemek nem járatták le magukat azzal, hogy egyszer a zöldekkel, máskor a jobboldallal léptek koalícióra. Azt sem, hogy a liberálisok egyszer ide, egyszer oda koalícióztak. Mondjuk ehhez egy szalonképes jobboldal is kell. A CSU/CDU meg hát nem egy Fidesz. Mitöbb, maga is egy állandósult koalíció.

Ehhez azonban az kell, hogy Magyarországon más viszonyok legyenek. Az emberek ne utálják az összes pártot, ne legyenek politika-ellenesek, ne legyen ennyi bizonytalan. Az is kell, hogy az emberek jobban higgyenek a kis pártokban, és ne MSZP-Fidesz bináris felállást tudjanak csak elképzelni. Ezen még a Jobbik nem segít, mert ők nem demokratikus párt (Még rosszabb, sajnos a Fidesz sem).

Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye.

***

Schiffer András az utóbbi évben, és sajnos még az utóbbi hónapban is egy őrült politikát folytatott, legalábbis, ami az LMP összefogását illeti más pártokkal. Schiffer korábban is, mostanában is kinyilvánította, hogy az ördöggel is összefog a Fidesz ellen, csak az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval nem. Ez nem csupán szóvirág: úgy tűnik, hogy Schiffer és Karácsony inkább fogna össze a Jobbikkal.

Tegnap, december 23.-án nem csak Orbán Viktor, de Schiffer András eme politikája is látványosan megbukott. Orbán Viktor bukása annyira triviális, és annyit írtam róla, annyit írnak róla mások, hogy nem szükséges ismételgetnem. Sokkal érdekesebb Schiffer András utálkozós politikájának bukása. Ez utóbbi nem jelenti Schiffer András bukását, amennyiben belátja tévedését, és korrigál.

Közbevetőleg: Schiffer és Karácsony utálkozós politikája már a második kerületi időközi választásokon is megbukott egyszer: a szavazók véleményt mondtak róla. És véleményt mondtak Karácsony hazugságáról is. De ezt már korábban kifejtettem, nem ismétlem magam.

December 23.-a az LMP akciójával kezdődött, és azzal is végződött. Ezt el kell ismerni, Gyurcsány maga is elismerte, hogy az érdem az LMP-é. Övék volt a tüntetés, ők találták ki a blokádot, ők vállalták fel először.

Az Index és a Hírszerző Gyurcsányfóbiás rögeszméje szerint Gyurcsány elcsalta a showt. Ezzel Vona Gábor és Gaudi Nagy Tamás szellemi közösségéhez kapcsolódott az Index. Sajnálatos, amikor egy politikus utálata ennyire elhomályosítja egy újságíró gondolkodását.

Én többször megkritizáltam Gyurcsány Ferencet, amikor totojázott, amikor késlekedett. Tegnap egyenes adásban néztem a közvetítést, és pont ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy mit lép Gyurcsány. Bátor lesz-e? Egyébként a kiskutyus médiára jellemző, hogy első reakciójuk legtöbbször az, hogy mit mond erre Gyurcsány. Amint megjelent, azonnal vele foglalkoztak, őt szólaltatták meg. Ez az első reflex: mit mond Gyurcsány?

Gyurcsány azt nyilatkozta, hogy Orbán rendszere diktatúra. Ez eddig rendben van, de mit tegyen? Természetesen, ha leült volna a láncos LMP-sek közé, az ízléstelen tolakodás lett volna. Látható volt, hogy a Demokratikus Koalíció várakozik, tanakodik, telefonálgatnak. Természetesen: Ez egy nehéz döntés volt, meg kellett fontolni. De ezek után azt tették, ami helyes volt: csatlakoztak. Nem nagy dérrel-durral, csendben, bátran, gyakorlatilag szó nélkül vitették be magukat. Ez lenne a show ellopása? Nagyon nem.

Persze, a külföldi hírek nagyrészt Gyurcsánnyal foglalkoztak. A média már csak ilyen. És ezért is volt fontos Gyurcsány csatlakozása, mert a külföldi olvasó ingerküszöbét ez üti meg: Magyarország ex-miniszterelnökét vitték be.

De Gyurcsány nem lopta el a showt az esti rendezvényen, az LMP learathatta az akciójáért a jól megérdemelt gyümölcsöt: kapott egy tüntetést, amelyen a Szolidaritás felszólalt, melyet az MSZP, a DK, a 4k, a Szolidaritás és a Milla támogatott. Ők ellopták a showt? A Szolidaritás ellopta a showt? Ugye, hogy nem? Akkor Gyurcsány hogy lopta volna el? Ha kint volt is, akkor valahol hátul a tömegben. Nem lépett fel, nem lopta el a showt. Én nem láttam.

Foglalkozzunk ezután Schifferrel! Schiffer viszont nem vállalta, hogy bevigyék a börtönbe. Először is, Gaudi Nagy Tamással (a kénes szájszagú ördöggel) trécselt kedélyesen,aki pár perccel előtte kéjesen örvendett, hogy beviszik Gyurcsányt.

Később Schiffer ugyan megjelent a Gyorskocsi utcában, de nem bevitték, hanem megjelent az utcában. Ha valaki rácsatlakozó parazitaként viselkedett, az inkább Schiffer. Mondhatnám, ellopta a showt, ha nem az LMP szervezte volna a tüntetést. Elég különös dolog.

De azért a tényt jegyezzük meg: a Gyorskocsi utcában a demokratikus ellenzék képviselői voltak: LMP-sek, MSZP-sek, Demokratikus Koalíciósok. Az, hogy ők voltak, és csak ők, az jelzi azt, hogy kire lehet számítani, és kire nem. A Gyorskocsi utcai koalíció nem csak egy szójáték.

Először is, az embereket nem forraszt össze jobban dolog, mint a közös élmény, és különösen a letartóztatásban töltött közös élmény. Ellenállókat mi sem forraszt össze jobban, mint a közös ellenállás. Azok, akiket bevittek, legalább egy órát álltak a Gyorskocsi utca folyosóján. Minden bizonnyal beszéltek ott egymással. És ha nem is tekinthetjük ezt a demokratikus ellenzék Nemzeti Kerekasztalának, emberi kapcsolatok bizonyára szövődtek ott. Olyan kapcsolatok, amelyek egy majdani Nemzeti Kerekasztal alapjai lehetnek. Ezt a Kerekasztalt egyébként a Szolidaritás bejelentette az esti tüntetésen. Reméljük, meg fog valósulni, és nem csak üres jelszó lesz.

Nem véletlen, hogy ki volt bent, és ki volt kint. A Fidesz és a KDNP persze, hogy nem csatlakozott, de az sokat mutat, hogy a Jobbik hova állt. Az ilyen éles helyzetek mutatják meg, kire lehet számítani, és kire nem. Az MSZP és a DK olyan demokratikus párt, amely tudja, hogy adott esetben hova kell állni. A Jobbik nem.

Az sem véletlen, hogy a három párt közül két pártelnök volt bent a Gyorskocsi utcában: Gyurcsány és Mesterházy. És egy nem volt bent: Schiffer András. Schiffer kimaradt. Ő éles helyzetben nem vállalta, amit vállalnia kellett volna. Pedig éles helyzetben ismerszik meg igazán az ember. De Schiffer nem egy bátor, határozott ember. Bár makacsnak makacs.

Az egészet megpróbálhatják könyvelni úgy is, hogy az LMP elkezdett valamit, és az MSZP és DK hívatlanul rácsatlakozott. Azaz még mindig a show ellopásáról lenne szó. Be lehetne állítani a helyzetet úgy, hogy az LMP egyáltalán nem akarta ezt az együttműködést, csak az MSZP és a DK erőltette rá, és az adott helyzetben az LMP nem tudott mit tenni.

De akkor azt kell meggondolni, hogy a Szolidaritás, a Milla, és a 4k is csatlakozott a tüntetéshez. Az esti tüntetés előtt mindegyik jelentős civil szervezet arra szólította fel híveit, hogy menjenek ki. És a Szolidaritástól még fel is szólaltak. Továbbá mindegyik civil szervezet, sőt, még néhány LMP-s (ha jól emlékszem) is a teljes demokratikus ellenzék összefogását sürgette. Kivétel persze Schiffert magát. De ha makacskodik, akkor itt egyedül marad.

Schiffer makacssága azért is érthetetlen, mert a Fidesz választási törvénye, amely a tegnapi akció legfontosabb motivációja volt LMP oldalról, a legkisebb pártokat sújtja a legjobban, és az LMP még a veszélyeztetettek között van. Nem biztos, hogy egyedül be tud jutni a Parlamentbe 2014-ben. Persze addig még sok minden történhet a népszerűségi adatok területén, de a jelenlegi állásban nekik van félnivalójuk, nem az MSZP-nek. Persze a DK-nak is van, de ők ezt értve is viselkednek.

Schiffernek be kéne végre látnia, hogy egy párt nem attól lesz önálló, és karakteres, hogy kivel nem áll össze. Ha egy párt az egyediségét csak azzal tudja megmutatni, hogy kinyilvánítja, hogy mindenkit utál, az szánalmasan szegényes. Egy ténylegesen önálló párt attól önálló, hogy a politikája összetéveszthetetlen. Az LMP esetében ez lehetne például az, ha tisztán zöld párt volna, mint a németek zöld pártja.

A balliberális politika rákfenéje, hogy időnként jönnek a jobberes hülyék a maguk szánalmasan primitív beszólásaikkal, hogy "az LMP SZDSZ 2.0", "a SZEMA új SZDSZ", "a DK csak MSZP". Ennek bedőlni roppant butaság, a jobberek hülyeségéhez való leereszkedés. A DK-nak is azzal kell megmutatni, hogy nem az MSZP, hogy más politikát folytat. Gyurcsány ezt érti is: ki merte fejezni, hogy az MSZP-t potenciális koalíciós partnernek tekinti.

Ha minden jól megy, akkor a DK-nak sikerül megmutatnia, hogy a közép felé nyitottabb politikát visznek, és ez azzal lesz hiteles, hogy valóban elvszerűen politizálnak, ilyen elvek mentén. Az MSZP attól fog különbözni, hogy jobban baloldali politikát folytatnak majd. Ez akkor lesz hiteles, ha pár politikai kérdésben tényleg baloldalibbak lesznek a DK-nál.

Megjegyzem, a 4k is akkor hiteles, és akkor lesz egyéni párt, ha meg tudja különböztetni magát. Egyelőre a stílusuk nagyon más, és a programjuk is annyira balos, hogy ez is rendben van.

Egyik pártnak sem azzal kellene most foglalkoznia, hogy kivel nem fog össze. A helyzet ugyanis az, hogy minden demokratikus ellenzéknek össze kell fognia. Majd, ha az LMP vagy a DK vagy az MSZP egyedül is választást tud nyerni, akkor lehet olyan kérdés, hogy kivel nem kötnek koalíciót. De ez még messze van.

Mellesleg, szerintem az a jó demokrácia, amikor a parlamentben legalább 5 párt van, senkinek nincs kétharmada. Nem ördögtől való, mi több, par excellence a demokrácia megnyilvánulása az, ha koalíciós kormány van. Fejlett, nyugati demokráciákban rendszerint így van (az USA rendszere kivétel, és nem is jó szerintem).

A demokrácia legjobb formája az, ha senkinek nincs kétharmada, de még többsége sem. Ha a kormánynak minden kérdésben meg kell állapodnia legalább két párttal. Abban a bizonyos "elmúlt nyolc évben" sokan átkozták a koalíciós egyezkedéseket, de ebben a bizonyos elmúlt másfél évben láthatjuk, mi van akkor, amikor nem kell tárgyalni, nem kell egyezkedni, hanem erőből le lehet nyomni a dolgokat a Parlamentben. Jobb az, ha még a sima többség sem nyomhat le semmit.

A Viktatúra bukása után jó volna látni, az MSZP, a DK, az LMP és mondjuk a 4k, vagy a Szolidaritás bent ülne a Parlamentben. A Fidesz kiesne, és helyette inkább egy normális jobboldali párt jutna be. A Jobbik meg hát úgy tűnik, sajnos bejut, de ha tíz százalék körül szerepel, az nem katasztrófa. Hadd lássák az emberek, hogy szerepel le a hülyeség! Ez volna kérem, a szép demokrácia!

Ha sok párt van, akkor sokkal több embernek van kire szavaznia. Kevesebben érzik úgy, hogy egyetlen párt sem elég jó neki. Nagyobb a részvétel, kevesebb a bizonytalan, jobban érdekli az embereket a politika, és többen vesznek részt benne.

És akinek a sok párt közül sem jó egyik sem, annak is lehet azt mondani, hogy minden döntés pár párt kompromisszumán alapul, tehát kevesebbszer fordul elő, hogy totál rossz. Egy embernek lehet, hogy sem az MSZP, sem az LMP, sem a DK nem pont jó, de egy MSZP-DK-LMP koalíció talán elég kiegyensúlyozott neki.

Én nem szeretem Schiffer Andrást, mint embert. Barátságtalannak tűnik, makacsnak, karót nyeltnek, érdekembernek. Ahogy az esti tüntetésen beszélt, az arra utalt, hogy gyakorlatilag nem érdeklik az emberek. Látszott rajta, hogy amikor a tömeg kiabálásától nem tudta elkezdeni a mondatát, az mindig zavarta. Schiffer András zavaró számomra, mint személy. Ugyanakkor a demokrácia és tolerancia értelmében azt mondom, ő is képvisel valakiket, helye van a magyar politikában. Ha ő elfogadja, hogy össze kell fognunk, akkor helye van.

Ez most az az éles történelmi helyzet, amikor nem lehet nem összefogni, nem lehet középen állni, nem lehet semlegesnek maradni. Itt állni kell valahova, és sokat mond, hogy ki hova áll. Tegnap az a helyzet volt, hogy a demokrata pártok politikusainak a börtönben volt a helye.

Ha összefognánk, és végre az emberek is felébrednének, akkor ki lehetne vinni esetleg százezer, több százezer, vagy millió embert az utcára. Orbán Viktort, és ami még fontosabb, a Fidesz képviselőit a pár tízezer ember nem érdekelte. Azért én megpróbálnám a pár százezres tömeg nyomását.