Bajnainak az elmúlt két év után nehéz volt olyan beszéddel előjönnie, amely igazán érdekes, igazán ott van. Miért? Mert az elmúlt két évben nagyon konstans módon, nagyon egysíkú módon romlott a helyzet minden fronton. Ugyanazok a dolgok vannak itt a nyakunkon. És mégis...

***

Jobb volt, mint gondoltam. Akik esetleg majd azzal jönnek, hogy hirtelen szerelmes lettem a Bajnaiba, annak elmondom, hogy a beszéd tartalma volt jobb, mint vártam, az előadásmód az nem sikerült jobbra, mint gondoltam, és ez nem nagyon meglepő. Sem Bajnai hangja, sem viselkedése nem volt igazán jó, sőt, nyomokban olyan furcsán is nézett ki a színpadon, hogy akár a hitelesség látszatának rovására is mehetett. Az első pár másodperc szerintem kifejezetten béna lett. Bár a hitelesség számomra mégis megvolt, én a zavarnak és a személyiségnek tudom be a metakommunikációt.

Nem fogom az unalmas szempontokat és mondanivalókat elmondani, három szempontból fogom elemezni a beszédet, az egyik az, hogy igazam volt-e az előzetes helyzetelemzéssel, azt csinálta-e Bajnai, amit vártam, a második az, hogy igazam volt-e Juhász Péter kritikájával, a harmadik pedig néhány újszerű mondandó, illetve újszerű kép. kiemelése. Hát most bocs, de szerintem ez az érdekes, és aktuális dolog. A viszonylag unalmasabb "miért kell Orbánnak mennie" általános dolgokat el kellett mondani, de én nem fogom megismételni. Evidensnek veszem, hogy az olvasó ezt tudja, olyan olvasóra nem számítok, aki nem tudja. Meg az olyan nem is érdekel.

Az első szempont. Én azt jósoltam, hogy bár Bajnai a Milla tüntetésére megy el, itt kezdi a zászlóbontást, itt indítja el az összefogást, de ha hihetünk korábbi elemzéseiknek, akkor nem kerülheti ki a többi pártok felé a nyitást. Pontosan ez történt, Bajnai nagyon fontos gesztusokat tett, nagyon fontos dolgokat szögezett le, amelyek biztosítják, hogy a Milla tüntetésen nem felszólaló pártokkal is nyitott az összefogásra.

Így tehát Gyurcsány és a DK vészjelzése elhamarkodott volt. Bajnai ügyesen oldotta meg azt a problémát, hogy a Milla tüntetésén bontott zászlót.  A Milláén, amely elhatárolódott a 2010 előtti pártoktól, ugyanakkor Bajnai ezzel nem ért egyet. Ezt úgy oldotta meg, hogy ugyan előzetesen nem szólt be Juhásznak, nem vitatkoztak, nem szegült ellent, és nem lázadott. Utólag sem alázta meg Juhászt, de a beszédben, ott, ahol világos volt, hogy márpedig nagyrészt itt most ő csóválja a kutyát, ott jelezte, hogy mi lesz. Ez kevesebb, mintha Juhásztól előzetesen kikényszerítette volna a fegyverletételt, de utólag azért kb ezt érte el. Most innen nem látom, hogy Juhász hogyan fogja kizárni az MSZP és DK politikusait. Nem látom, hogy Juhász hogy vihetné tovább a politikáját.

Zászlóbontásról beszltem, mert ez az volt. Igaz, a hármas összefogás, a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás alapítvány összefogásának a zázlóbontása, de az volt. TGM-nek nem volt igaza. Ha ez neki nem tetszik, akkor neki nem kellett volna szónokolnia.

Juhász Péter felől nézve sem kellett volna TGM-nek szónokolnia, mert el kellett volna döntenie, hogy a közöst akarja domborítani, és a DK és MSZP szónokait és zászlóit azért nem hívják meg, mert túl megosztóak, de akkor TGM mit keres ott?! Vagy plurális felfogást akarnak sugározni, de abba belefér az MSZP és a DK. Én nem látom, hogy TGM miért lenne kevésbé megosztó, mint a DK. Elvégre TGM radikális baloldali, maga szerint nagyon nem ért egyet Bajnai gazdaságpolitikájával, a DK meg azzal szinte az utolsó törvénycikkelyig egyetért, mindketten liberális-szociáldemokrata elveket vallanak. Tehát mit keresett ott TGM, és miért nem volt meghívva a DK?!

Namost azért kérem, mert a Milla Juhász Péter egyéni kis hatalmi játszmájának eszköze, és ő azt hívott meg, akit akart, és azt nem, akit nem. TGM neki személyesen jó volt, meghívta. Nagy Navarró Balázst nem. Pedig Nagy Navarróval igazán nem sok gondja lehet, azt még úgy sem lehet magyarázkodni, mint Gyurcsányt. Hogy miért nem hívta meg Nagy Navarrót, erről Nagy Navarro a Milla FB oldalán kommentben kifejtette a véleményét. Mivel ez nem jelent teljes publikálást, ezért én ide nem másolom be.

Ugye a 2010 előtti politikusok utálatával az a gond, hogy Bajnai ellent mond az elvnek:

"Sok bűne volt a 2010 előtti éveknek is. Minden kormányhoz lehet kérdőjelet tenni, de nem lehet őket összemosni."

"Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra is. Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell megtagadniuk"

"Mert igenis van lényegi különbség a mostani két év és az azt megelőző nyolc között. Aki ezt nem ismeri el, az nem igazságos"

Meg egyébként is hülyeség ez a nagy 2010 előtti utálat. Mitől lennének a 2010 utániak jobbak?! Hát a Milla történetében nem látjuk a hatalmi játékok, a gyerekesség, az elvtelenség nyomait?! Hát az alternatív köztársasági elnök választása nem volt a komolyság és a demokrácia szembe köpése?! Hát nem látjuk ezer apró kis jelből, hogy Juhász Péter is pont ugyanolyan kis érdekpolitikus, mint bármelyik más rossz politikus bármelyik pártban?! Ilyen minden van, mert "magyar földből nagyrészt ilyen politikus nő", az ilyen a hatalom közelébe szeret kerülni, és nincsenek elég erős eszközök a kiszűrésére. Ha a pártokban nincs, akkor a Milliában meg aztán pláne nincs.

Juhász Péter politikáját tehát Bajnai megcáfolta, és Kónya is, mert Kónya is arról beszélt, hogy az a nézet, hogy a bajainkért az elmútnyócév tehet, hazugság. Értve ezalatt azt, hogy persze voltak hibák, de most elsősorban Orbán a hibás. És értve ezalatt azt, hogy az az elmútnyócév nem hasonlítható az elmúlt két évhez.

A pódiumon a tüntetés végén három személy állt: Juhász, Bajnai és Kónya. Ezen három személy között Juhász elmúlt napokban makacsul képviselt anti-MSZP és anti-DK politikája kétharmaddal simán bukott. Juhász marginalizálódott. Igazam volt a kritikával, és ennek következményei is lettek.

Bajnainak az elmúlt két év után nehéz volt olyan beszéddel előjönnie, amely igazán érdekes, igazán ott van. Miért? Mert az elmúlt két évben nagyon konstans módon, nagyon egysíkú módon romlott a helyzet minden fronton. Ugyanazok a dolgok vannak itt a nyakunkon. Ugyanaz rossz ma is, ami 2 éve volt, ugyanaz a kétségbeejtő ma is, ugyanazokat a kritikákat lehet elmondani, legfeljebb annyi van, hogy "nyugaton a helyzet fokozódik", és igen nehéz ezt az egyre rosszabb helyzetet egyre negatívabb jelzőkkel, képekkel, hasonlatokkal leírni. A hallgató sajnos megunja, telítődik, ilyen az ember. Habituáció.

A kulcs tehát az új jelzők, képek, hasonlatok megtalálása, és Bajnai talált ilyeneket. Persze tudjuk, hogy ezen nyilván hetek óta dolgozik egy csapat, és elég sok ismert mondást, szófordulatot ültettek a beszédbe, de nekem a vártnál sokkal frissebb, érdekesebb lett.

"Magyarországnak két ellensége van, a reményvesztettség és a csodavárás"

Ezt nagyon fontosnak tartom, én már nagyon sok évvel ezelőtt is írtam a messiásvárásról, amely Magyarországnak egy nagy átka (már minimum Ady óta), és akárhogy is, de Bajnai körül is kialakult ez a messiásvárás. Valószínűleg nehéz elkerülni, és kár is volna elkerülni azt, hogy emberek tömegei várják 2014-től majd a nagy fordulatot. És valamekkora nagy fordulatra szükség is lesz, és remélhetően be is fog következni. Ugyanakkor elengedhetetlen hűteni a túlzott messiásvárást.

És az is való igaz, hogy a magyar szavazók, akár csak ezen blog olvasói is nagyrészt vagy túlzottan messiásvárók, vagy túlzottan is reményvesztettek. Sőt, akár egyszerre a kettő is előfordul. Emiatt van az, hogy tulajdonképpen nagyon keveset tesznek az emberek. Mert vagy a messiástól várják, vagy pesszimistán tétlenek. Az, hogy csináljanak valamit, az ritkán fordul elő.

Bajnai beszédében ez a fontos, nem feltétlenül nagyon új elem is friss megfogalmazásban került elő. tetszett, ahogy elmondta, a bloggernek, az ex-miniszterelnöknek, a pártoknak, az egyszerű embereknek is mindnek ki kell venni a részét a dolgok megváltoztatásában. Mindenkinek a maga szintjén.


Az embereknek például most október 23.-án annyi lett volna a feladatuk, hogy többen legyenek, mint a Békemenet. Hát, sajnos még ez sem ment. Csak annyian voltak, hogy a kormány simán behazudja, a Békemenet volt sokkal nagyobb. Én már tavasszal is elmagyaráztam, hogy ez miért fontos. És nem messiásos módon, és nem semmittevős módon magyaráztam el, hanem pont azt, hogy ez egy kis dolgo, amivel azért sok mindent el lehetne érni. Ennyi.

Ha a két tüntetés kb azonos nagyságú, akkor a kormány bevállalhatja különösebb probléma nélkül a hazugságát. Ha négyszer annyian lettünk volna, akkor durva lett volna, mert két képpel első ránézésre megcáfolható a dolog. A külföldi tudósítók nem hülyék. Az egyértelmű vereséget Orbánék nem tudták volna menteni. A döntetlen közelit simán kimentik. Nem lett volna szabad nekik döntetlen közeli eredményt engedni!

És ez azért baj, mert most pár hónapig Orbán nyeregben érzi magát. Ahelyett, hogy megszeppent volna, ahelyett, hogy a valóság durván nyomta volna orrba, szépen bemesélheti még magának, bemeséltetheti a talpnyalóival, hogy a király nem meztelen.

És ez meg azért baj, mert amíg a király ennyire nem tér észhez, addig mi szívunk. Minden egyes hónappal. Nem kicsit, nagyon.