progressziv

És hogy még egy kicsit komolyabbra fordítsam a szót, miért említem fel mindezt? Mert a varánusz-jelenség tulajdonképpen sok más jellel együtt azt indikálja, hogy a magyar társadalom micsoda mocsár.

***

"Minden portálnak megvan a maga (var)ánusza", tartja a régi, magyar mondás. Persze, kivétel, amelyiknek mégsincs. Ha jól gondolom, akkor a varánusz első sikeres prototípusa a bloggerkorszak hajnalán talán Tóta Árpád volt, aki most a HVG-n worlukoskodik. A többiek mindannyian Tóta libafos zöld inge alól bújtak elő: az origo worlukja Puzsér, a nol.hu varánusza Pető Peti. A zIndexnek meg hát maga a Varánusz, mint olyan. Per se. Par "excellence". (A korábban már nagyra magasztalt Silly Lacy ugyan hasonló probléma, de egy másik állatfaj: a ladislav sillycosis).

Megfigyeltétek már?! Ha esik, ha süt, ha fúj, ha szélcsend van, Varánuszt (a tulajdonnév az egyedi blogot jelenti, a köznév a speciest) a zIndexen mindig kapunk a képünkbe. Akár tetszik, akár nem. Mindig nyomatják, akár jó, akár nem. És nem is arról van itt nagybaszó, hogy akár igaza van, akár nem. Ánusz (becenév) általában a kormányt ekézi. Általában igaza van. Nem ez a gond vele, hanem, hogy milyen stílusban, milyen színvonallal, milyen gondolatisággal. Pontosabban, milyen kevés gondolatisággal, milyen egyhangú stílusban, milyen primitív módon. Ez a gond, nem az, hogy ne értenék egyet vele azon az egyszerű szinten, amelyet meg tud ütni.

Megfigyeltétek? Manapság minden "magára valamit is adó" portál bevásárolt egy ilyen aligátorbőrbe varrt pincsitacskót, mert most éppen ez a menő. Hosszú pórázon tartják, de a varánusz (kisbetűvel, ez a köznév) mégis nagyjából ugyanazt a territóriumot járja be, ugyanazon az ösvényeken oson, ugyanazok a gallyak csapnak a szemünkbe, ha követjük, és ugyanazokat a kórókat vizeli le a sarkokon.

A kifejlett komodói sárkány egyetlen dolgot tud: csúnya, gusztustalan és büdös a szája. Ez az ars poetikája. Ezt valóban tudja, de ezt hibátlanul. A megélhetési varánusz barátja az emberi tehetségtelenség, ostobság és nyereségvágy. Pontosan. Mégpedig a sajátja.

Első ízlelésre az a bizonyos szájzamat talán még érdekes is volt, amikor a worlukizmus (Míg a speciest a legeklatánsabb egyedéről, addig az izmust az első ismert képviselőjéről neveztük el) elsőnek jelent meg a monitorunk képernyőjén. De sokadikra már elég unalmas. A napi rutinban megavasodik. És nincs annál lehangolóbb, mint az avas varánusz-szájszag.:) Még akkor is, ha egyébként jó fele fúj a szél, és a szájszagot elsősorban nem mi kapjuk bele a pofánkba.

A worlukizmus repertoárja nem valami változatos, egyetlen darabból áll: a kis varangy éji dala. És annak perturbációja, fokozása, überelése, tekergetése. Amíg a táblán csikorgó körmök vinnyogásától meg nem repednek a szemgolyók. Mert ugye, ha emellett tudna írni egy Requiemet, vagy egy Tóth Árpádot, akkor elnéznénk neki a kis éji dalt is. De nem tud. Őszintén szólva Tóta Árpádot kissé sajnálom, mert pár év múlva, amikor kimegy a divatból a libafos inge, akkor eléggé fel fog kopni az álla. Lineáris, szakbarbár, túlspecializálódott pillanatember.

Tótaval kapcsolatban is megismételném, hogy ugyanúgy liberális, ugyanúgy antiklerikális ateista vagyok. Azokat a kritikákat, amelyeket ír, üdvözölni tudnám, és nagyon fontos dolog lenne, hogy megjelenjenek a HVG hasábjain. Csak ne ebben a primitív stílusban tenné! Ne a felkészületlen, kulturbunkó hátterével! Mert ugye a Wolrd of Warcraft nem igazán megfelelő egyházkritikai alap. Nem az a bajom vele, hogy ne lennénk egy oldalon, hanem az, hogy lejáratja ezt az oldalt.

Varánuszt egyébként portáloknak általában lehet otthon is tenyészteni, akár ex nihilo is. Megvárni, amíg a "kis édes" kirágja magát a lágy, büdöstojás burokból, címoldalakkal etetni, oldalketrecben tartani.  Nevelgetni, amíg furkósbotja "virágba borul". A másik lehetőség, hogy lehet készen venni, huzalozva, előprogramozott hasonlat-reflexekkel. Az olyan stílusra gondolok, mint "Orbánt Brüsszelben kibaszták, mint macskát szarni". Ez régen, amikor az ilyen hasonlatokat kitalálták, még érdekes volt, ma már bizonyos intelligencia felett az ember hamar telítődik velük. Van, amelyik varánusz fantasztikusan photoshopol, van, amelyik csak a képzavarokkal ügyeskedik. Lényegtelen.

Kíváncsi vagyok, hogy mikor unnak rá az emberek, hogy a mindenkori, aktuális varánusz elmondja ugyanazt, amit már tudunk, csak ebben az ingerküszöb-birizgáló stílusban, illetve, hogy megismétli ugyanazt, unos-untalan. Amit már elmondott n-szer, azt egy n+1. ingerküszöb-izgató változatban is a pofánkba nyomja. Hisz a lécet már régen nincs hova tovább emelni. emeli tehát a szájszagot.

Lukulluszként birizgálja (nem írom le mivel:) a torkunkat, hogy kihányjuk az aznapi híradagot, mely megfeküdné a gyomrunkat. Csak azért, hogy másnap újabb adaggal tömhessen minket. Mert végül is, amit ezek a varánuszok elmondanak, az az aznapi hírekben általában szerepel. Azt, hogy Matolcsy már megint elqrta, nem Tóta Árpád mondja el nekünk. Ő nem a bréking nyúz. Inkább ideget nyúz. Csak maszturbál egyet a híreken. És azért használom ezt a kifejezést, mert a igénytelenség mellett megvan ennek az a baja, hogy az olvasó tulajdonképpen levezeti a dühét. Az igénytelen olvasó élvez egyet a worlukista mutatványon, aztán rágyújt egy cigire, és elalél a heverőn. Szervezés, gondolat, tett ebből nem lesz. A konstruktív lépésektől elszívja az energiát.

És hogy még egy kicsit komolyabbra fordítsam a szót, miért említem fel mindezt? Mert a varánusz-jelenség tulajdonképpen sok más jellel együtt azt indikálja, hogy a magyar társadalom micsoda mocsár.

Mert ha nagyon elgondolkodunk azon, hogy működik a zIndex, a zOrigo, a Népszabadság, a HVG, (stb.), ha belátást nyerünk a főszerkesztő kiskirályok, a blogválogató managerek kicsinyes világába, akkor azt látjuk, hogy itt is csak a simicskázás megy, semmi különbség nincs. Ha egy őrült napon a zIndex szerkesztősége kerülne kormányra, akkor ezek a fiúk is csak ugyanazt a mutyit, elqrásokat tudnák produkálni, mint amazok. Ezek csak tükröt tartanak amazok elé, csak az a baj, a tükörben ők maguk vannak.

Elterjedt nézet, hogy "ezek ugyanazok". Főleg a politikai pártok kapcsán. Sokan látják, hogy nem csak a Fidesz van nyakig a mocsárban, de például az MSZP, DK is derékig. Vannak, akik azt hiszik, az LMP, Milla vagy Szolidaritás nincs, de a hangyányi különbség csak abból ered, hogy ezek még nem jutottak be a kincstárba, még nem szedték meg magukat arannyal, és nem húzza le őket a súlytöbblet annyira a mocsárba. De ők önsúllyal is térdig állnak a magyar ugarban. Meg amennyi kevés aranyat már magukra pakoltak, abból látszik, hogy mi lenne a helyzet egy teljes platós aranyrakománnyal.

Azt meg aztán még kevesebben látják, hogy nincs ez máshogy lentebb, akár a médiák szintjén sem. Pedig valahogy az általános hangulat, a minták, a "népnevelés" tekintetében az is fontos volna, hogy ne azt lássuk már a zIndexnél, amit Fidesznél. Ne ugyanaz a mutyizás, uram-bátyámozás, komázás és negatív szelekció legyen már ott is, mint a Fidesznél!  És ezért fontos ez a téma, mert sajnos ez van.

Persze a médiákkal kapcsolatban lehet azt mondani, és sokan elintézik ennyivel, hogy ha nem tetszik, akkor ne olvasd! Ja, miért baj az, hogy Ánusz ilyeneket ír, miért zavar? Természetesen azért, mert a jobb dolgok elől szívja el a levegőt. És itt lehetek őszinte, a jobb dolgok között lennék magam is, de nem csak én. Sok-sok blog van, amelyet méltatlanul mellőznek. Azért, mert a manager "úr" valamire felbaszta az agyát, és annyira nem profi, hogy ettől elvonatkoztatva a jó blogokat emelje ki. Ahogy egy Fideszes kádernek nem árt, ha az ország értékeit elszórja a disznók elé, úgy a managernek se drága, hogy hasonló disznókat etetnek a főoldalon.

Mindezek után sokan még mindig elintéznék a dolgot azzal, hogy de hát mindez csak azért van, mert az olvasók nagy része hülye. A zIndexet olvassa, meg a zOrigót, és aztán azt a blogot, amelyet ott tolnak bele a pofájába. Igen, ez is igaz, a hülye nép is hibás. De a hülye nép ellen nehezebb hadakozni, mint e hülye Index-Origo-stb. ellen.

Kíváncsi vagyok, mikor unnak rá az emberek tömegesen erre a monoton híremésztésre, ezekre a pocsék hírportálokra, erre a kis magyar ugarra. Mert valamikor mindenre rá lehet unni, csak eleget kell gyakorolni.:) No meg végül arra is kíváncsi vagyok, ezt az írást melyik portál meri majd kitenni. Nyilván egyik sem. Az önkritika az fájna. Szóval ezt is csak azok az olvasók nem fogják olvasni, akiknek leginkább szólna.

És hogy legyen valami konstruktív dolog is: mit tehet az ember ez ellen?! Én speciel a következőt határoztam el.  A Piroslap blog Facebook oldalán egy kis koncepcióváltás lesz. A koncepció lényege, hogy a magyar blogoszférában bizonyos portálok olyan monopóliumhelyzetbe kerültek, és a monopolhelyzetben lévő főszerkesztők viszont olyan kulturbunkó, makacs, korlátolt emberek, hogy a sok blog közül nagyon sok igénytelent tolnak az emberek pofájába, miközben sok értékes írást nem olvasnak az emberek, mert nincs kint. A Simicskához hasonló blogportál kiskirályok ámokfutását ellensúlyozandó megpróbálok a blogajánlók mögé menni, és mindenféle érdekes, méltatlanul mellőzött blogokat előtérbe helyezni. Remélem, hogy sikerül sok, értékes kincset fellelni.